Ti mit tesztek azért, hogy ne butuljatok el a gyerek mellett? És azért, hogy értelmes társaság maradjon az ember?

Net, TV, könyv, barátok.

Amúgy gyerek előtt sem tettem semmi különösebbet, most is ugyanazt csinálom, csak ritkábban.

Én követem a közéleti eseményeket, nem csak babás témákban olvasok és kerülöm az olyan anyukákat, akik semmi másról nem tudnak és nem is akarnak beszélni, csak a gyerekről.

A baba-mama klubokat is kihagyom, ahol a hordozás a téma, a szopi meg a kötődő nevelés, brrr.

Ezt sose értettem: miért butulnék el?

Mert a legjobb képességeim szerint nevelem a gyereket?

Kakis pelenka tudtommal még nem káros az agysejtekre. Se a mondókázás, éneklés.

Gyerek előtt volt 3 év (nem közvetlenül előtte), hogy otthonról dolgozgattam, alig mozdultam ki... mégse veszítettem el a "kapcsolatot" a külvilággal.

Aki nagyon hülye, az előtte is hülye volt.

Aki véletlenül mégis elhülyülne jobb képességek mellett, az gyakran észbe kap, miután a normális társaság kikopott mellőle, és kakispelós meg tejcsis affektáló véglények maradnak körülötte.

Neked van már gyereked? Azért kérdem, mert talán sosem voltam szellemileg ennyire friss, mint a 3 éves fiam es a másfél éves lányom mellett. Próbálok hiteles szülő, ember maradni, azaz a 3 évesem sokszor hihetetlen bonyolult kérdéseire hitelesen, legjobb tudásom szerint válaszolni. Ez nem egyszer komoly információgyűjtést, utánaolvasást, memorizálást jelent. Sosem rázom le a gyerekeimet azzal, hogy nem tudom, megnézem a neten, utánaolvasok. Rengeteg mondókát, dalt mesét megtanultam az utóbbi időben. Angolul is tanítgatom a gyerekeimet, ez sem keves agymunkát igényel. És ez csak a gyerekkel ka0csolatos tanulás. Soha életemben nem tanultam annyit magamról, mint mióta anya lettem. Rengeteg pszichológiai témájú könyvet átnyaltam az elmúlt 3 évben. Rengeteget olvasok a gyerekeimmel is, talán egész gyerekkoromban nem olvastam annyit összesen, mint amennyit a nagyfiammal olvasunk /nem csak meséket, 3 éve ellenére egész komoly témájú könyvek érdeklik, jelenleg egy csillagászati enciklopédiát olvasgatunk/.

Szval olyan butaság az, hogy az otthon gyerkőc mellett eltöltött évekbe belezombul az anyuka. Igényesnek kell lenned magaddal szemben, no meg az sem mindegy, hogy milyen szülői példát lát egy nyiladozó értelmű gyermek.

Nálam ugyanaz mint az utolsó előtti valaszolónál. Sosem értettem egyet ezzel az elburulok dologgal a mai technika mellett. Internet, a hirek követése, barátokkal való kapcsolattartás, forumozás.

Én például rengeteget okosodtam az itthonlét alatt. Mert Mindennek utánajártam, olvastam.

Sokat fejlődött az olvasáskészségem, rengeteg dalt, mondókát tanultam, a rajztehetségem is megmutatkozott :)

Emellett kitanultam különböző témájú dolgokat, mint arcápolás, gyógynövények, testépítés, táplálkozás.

Most nyelvvizsgára készülök.

És heti 1x sportolni jarok. Ritkán kétszer.

Az én tippjeim, tapasztalataim:

- a picivel otthon töltött idő alatt is lehet tanulni (akár szakképzés, továbbképzés- sok szakmában vannak ún. kötelező továbbképzések, ráépülő képzések- nem muszáj mondjuk újra 5 évre alapképzéstől beülni az egyetemre- de talán lehet találni mást is- ha megírod a szakmád/érdeklődési körödet, talán tudnunk itt jó ötletet, képzést ajánlani stb.)

- én tartottam a kapcsolatot a kollegákkal (pénzügyi területen dolgozom, pl. a volt főnököm szívességből elküldte a havi nagyobb beszámolókat, így képben maradtam a céggel kapcsolatos dolgokban is, betett levelezésekbe stb. és az is tud motiválóan hatni, ha TUDOD, hogy mikor szeretnél visszamenni és várnak is vissza. Ezze a kérdéssel hogy állsz? Dolgoztál, alkalmazott voltál? Ha igen, akkor tervezel/van lehetőséged visszamenni? Várnak vagy tök bizonytalan az egész?

- nyelvtanulás: a mai napig BBC-re vasalok- nem feltétlenül kell nyelvkönyv mellé beülni a kicsi alvásidejében (ha van rá lehetőséged, nagyon jó)- én pl. rászoktam arra, hogy idegennyelven olvasok könyveket (húú de sokba beletört a bicskám, de nem baj :). Direkt tévét nem nagyon nézek úgy piehnés/semmittevésképpen, de ha bekapcsolom pl. háztartási munka közben (pl. vasalás sem olyan unalmas, manikűr stb.)- akkor idegennyelvű adó. Vagy a neten hírlevélféleséget beállítani (pl. 5 perc angol stb.)- de pl. a saját angolom is sokat fejlődött szókincsben, amikor angolul olvasok a gyereknek (pl. vasúti szakszavakban verhetetlen lettem a Thomas mesékből :)

- a szakmámnak vannak netes fóruma, szakmai szövetség stb.- biztosan a tiédnek is- szinte mindenütt fel lehet iratkozni általában ingyenes hírlevélre a szakmai újdonságokról, akár ingyenes konferencia vagy letölthető anyag stb. akad- ez is egy járható út lehet- amikor a kicsi alszik, lehet ilyet is olvasni facebookozás helyett :)

- attól, hogy gyermekem van, nem szűntem meg embernek, szakembernek, nőnek lenni- természetes, hogy vannak számomra értékkel bíró, fontos emberi/baráti kapcsolataim, amiket igyekszem ápolni (vagyis tenni értük, akár egy telefonhívás, közös program stb.)- sokat számít, ha nem csak a pelenka-kaki-büfi téma néz a nap 24 órájában az arcodba :) Bizonyára neked is van gyermektelen barátnőd vagy ismerős, rokon stb.- akivel nem ez a közös téma- még ha meghívod magadhoz egy kávéra, akkor is lehet értelmesen beszélgetni és hidd el, nem kell mindig a gyerekedet tolni a fókuszba :)

Nem írtad, hogy mennyi idős a gyermeked, mennyi ideje vagy otthon vele és még meddig tervezed, de életkorától függően igenis lehet kultúrális programokat találni, amit te is élvezhetsz. Nekem már nagy ovis kisfiam van, de 2-3 éves kora körül már elmentem vele kamarakoncertre és nem volt gond, sőt. Ilyen szokásokat ki lehet alakítani- babakocsit is toltam a Szépművészetiben (ok, előre tervezve, elővételes jegyet olyan időpontra, ami nem a csúcsidő, ha még nagyon pici, akkor étellel-ruhával felkészülve, alvásidővel-utazással ésszerűen kalkulálva stb.)

Én szeretek könyvtárba is járni- a kicsinek is lehet ezzel jó példát mutatni, te is tudsz kölcsönözni akár szórakoztató, akár szakmai anyagokat, a gyereknek is vannak érdekes programok (budapestiek vagyunk, a központi Szabó Ervin könyvtár tőlünk is messze van, mégis havi 1-2 alkalommal meglátogatjuk).

Nekem pont az most egy hiányérzetem az életemben, hogy egyedülállóként, ovis kisgyerekkel, teljes időben dolgozom, vezetem a háztartást, igyekszem tanulni, kultúrálódunk, kirándulunk stb., vannak barátnőim is (kevés, de értékes kapcsolat), de pl. kisgyerekes szoros barátság nincsen. Néha elgondolkodom, hogy hasonló élethelyzetben lévő, hasonló korú/lakhelyű/munkájú/végzettségű vagy bármi más miatt szimpatikus olyan barátnő hiányzik az életemből, akivel ha nem is a kaki témákról (már kinőttük!) tudunk beszélgetni és nemcsak érti, amit mondok/átélek az egyedülállóságom vagy a gyereknevelés aktuális szakaszában, hanem meg is érti, mert ő maga is hasonló helyzetben volt/van.