Ti mit tesztek azért, hogy ne butuljatok el a gyerek mellett? És azért, hogy értelmes társaság maradjon az ember?

Fura, az első gyereknél nem is jutott ilyesmi az eszembe, valahogy nem zökkentem ki fejben a korábbi életemből :)

Most a másodikkal vagyok itthon, és sokszor eszembe jut, hogy nem is tudok másokkal miről beszélgetni, mert nem történik velem semmi, csak az, hogy mi van a srácaimmal.

Az egy dolog, hogy minden nap nézek híradót (van, hogy napi négyet is :D ), meg hogy igyekszem a híroldalakat is átfutni, ezek akkor sem velem történnek. Velem az történik, hogy lepisil a kisebbik gyerek, délután szorzótáblát gyakorlok a nagyobbikkal, hogy elmentem vásárolni, de nem kaptam olyan mosószert, amilyet szerettem volna, hogy milyen jó sok tejem van, és egyebek. Babás témákban totál toppon vagyok, utánaolvasok mindenféle nézetnek, módszernek, álláspontnak, nade ez rajtam kívül, meg más kisbabás szülőkön kívül senkit nem érdekel.

Egyébként olvasok, amennyit tudok, mert olvasni mindig is szerettem, és direkt nem babákkal kapcsolatos témákat, hanem regényeket főleg, mint régen, de nagyjából ennyi, amit a gyerekek kívül csinálok. Élvezem egyébként, hogy itthon vagyok és babázom, élvezem a nagyobbik fiam nevelését is, csak kicsit zavar, hogy kezdek unalmassá válni. Amikor a nagyobbik fiam volt kicsi, nem voltam ilyen. Akkor eljártam a barátaimmal legalább havonta egyszer, és ők is gyakran jártak hozzánk, napi telefonkapcsolatban voltunk, stb. Csak hát akkor még 8 évvel fiatalabb voltam, na meg ők is. Szívesen jártam el szórakozni, és volt is kivel, volt hova, volt mikor. Most sem az a bajom, hogy gyerek nélkül nem mennék el itthonról pár órára, de bevallom, kedvem sincs esténként kimozdulni, örülök, hogy a fiúk alszanak, én meg leülhetek nyugiban a hátsómra netezni, olvasni, beszélgethetek a férjemmel, vagy nyugiban be tudom festeni a hajam. Nem beszélve arról, hogy ha este elmennék valahová, tuti, hogy a halálomon lennék másnap reggel a kialvatlanságtól. A másik, hogy már nem is nagyon van kivel mennem bárhová. Sajnos az összes olyan barátom, barátnőm, akivel annak idején összejártunk, mind nagyon messzire költözött. Jó, van, aki "csak" másik városba, de kb. félévente jár haza, találkozunk fél órára, és megy tovább. De a többiek meg még messzebb laknak, Svédországban, Ausztráliában, Kanadában... Nagyjából én vagyok az egyetlen, aki itthon maradt.

Szóval túl azon, hogy nem sok minden történik velem, nem is nagyon van kivel beszélgetnem a családtagjaimon kívül.

Olvasok szakmai blogokat, folyóiratokat. Tartom a kapcsolatot a munkatársaimmal.

Érdekes, hogy valaki írta a baba-mama klubbot negatívumként. Azért aki heti 1 alkalomtól elbutul, előtte sem lehetett lángész :-) Nekem ott keltették fel az érdeklődésem a szoptatás és a hordozás iránt, eléggé belemerültem és sokat tanultam az anatómiáról, a testünk és a babák alapvető működéséről. most a hozzátáplálás miatt a különböző ételallergiákról olvasok sokat, ez is nagyon érdekes számomra.