Aki hosszan szoptatta gyermekét 2+ hogyan választotta le gyermekét?

NÁlunk az vált be, hogy megvártam azt a pontot, amikor már annyira eltökélt vagyok, hogy semmi nem ingathat meg. A gyereknek is jobb volt, hogy nem szórakoztam az oda-vissza vétellel. Először az egész napos igény szerintiről álltunk át a csak alváshoz adott cicire, és csak a hálószobában. legnagyobb meglepetésemre erre indoklás, kérdés és sírás nélkül ráállt. 3 hónappal később jött el az a pont, hogy végleg el akartam hagyni a szoptatást, de itt már nem volt miből fokozatosan, ezért egy este meghitt hangulatban elmondtam, hogy ez az utolsó szopi, másnaptól nem lesz. másnap a délutáni alvásnál nem is volt nagy gond, de este és éjjel igen, sírt, dühös volt rám. Minden létező eszközzel igyekeztem legalább annyi gyengédséget adni neki másképp, mint amit a szopi nyújtott. Úgy gondolom, ez arra jó volt, hogy nem büntetésnek élte meg és nem szeretetmegvonásnak, de nyilván nem érte be simogatással és öleléssel szopi helyett, ugyanúgy hiányzott neki. Másnap éjjel már nem sírt utána, vagyis elfogadta a döntésemet, de továbbra is hiányzott neki, és hatványozottan több simogatásra lett szüksége még majdnem fél évig! Pedig jócskán elmúlt két éves már, nem vettem el túl korán, és még később vettem volna el, ha nincs két vetélésem (szerintem a szoptatás miatt, mert amint abbahagytuk, megfogant a kistesó, aki épp itt szuszog a karomban).

Szóval szerintem csak akkor érdemes belekezdeni, ha teljesen elszánt valaki, mert ha maga is bizonytalan, vagy még rosszabb: lelkifurdalása van, ha az anya azt érzi, hogy most valami rosszat tesz a gyerekével, azt a gyermek érzi, és maga is sokkal rosszabbul éli meg.