Szörnyű anya vagyok mit tegyek?

Először is békélj meg a saját érzéseiddel, mert ez egy sokkal gyakoribb jelenség, mint ahogy azt a nők (akár névtelenül is) bevallanák. (Szülés utáni depresszióm volt, nálam akkor voltak ilyen vegyes érzések.)

Az nem lesz jó senkinek, ha elkezdesz őrlődni emiatt.

Az a legjobb, amit tehetsz, ha nem érezteted. De figyelj arra is, hogy a szeretet testi formáiban is egyformán legyen kimutatva: ölelgesd, puszilgasd, ez neki jó érzés, és benned is mélyülni fognak tőle az érzelmek.

A másik, hogy kérd a párod segítségét, hogy néha kicsit kettesben lehessetek a nagyobbal. (Sokat segítene, ha tudnánk, hány éves, milyen nemű, és mekkora a kicsi.) A legtöbb gyerek el tud bűvölni annyira egy idegent is, hogy megkedvelje, minél több időt töltesz vele, annál jobban ismered, annál jobban szereted, stb.

A kisebbhez most még a hormonok is erősebben fűznek, főleg szoptatás alatt, ez is lehet az egyik ok.

Ezen kívül még bármi változhat, ahogy nőnek, változnak, még akár fordítva is lehet. Lehet, hogy mikor a kisebb bekerül a dackorszakba, minden szava az lesz, hogy "nem", mindenért ordít, úgy fogod érezni, hogy a nagyobbal szorosabb a kapcsolatod.

A legtöbb szülő nem egyformán szereti a gyerekeit, és most lehet vitatkozni, hogy ezt azt jelenti-e, hogy az egyiket jobban, a másikat kevésbé. Amíg nem teszel különbséget köztük (csak ami az életkorukból, esetleg a nemükből adódik), addig mindent megtettél, és nem vagy szörnyű anya.