Tizenévesen egyedül maradni egy kis babaval, nem félnek?

Nem nagyon sokan. A magyar median (vagyis nem atlag!) no 26 evesen szuli az elso gyermeket.

Barmikor megtortenhet. 29 evesen szultem. Egyedul maradni szivas lenne vele minden korban, bolcsibe adnam, kisebb lakasban laknek sokkal rosszabb helyen (a meglevo lakasunk arabol ket kicsit kene venni). Szivas. De a ferjem nem ad ra okot, hogy ettol feljek.:)

Tök mind egy, hány éves vagy..

Akármikor maradhatsz egyedül, akár egy baleset is közbe szólhat, nem csak az elhagyás.

40 évesen nem hagyhatnak el? dehogynem.

Az ember úgy tervezzen, hogy legyen a fejében az, hogy akármikor egyedül maradhat a gyerekével.

Én is hülye voltam, bíztam vakon valakiben, és egyedül maradtunk.. de inkább, mint egy rossz kapcsolatban.

Pedig hidd el, teljes mértékben azt hittem, velünk van.

Meggondolta magát, mert már buli kell, nem család.

Ó, és nem tizenéves a drága, de nem is huszon..

A válaszolók nem értik. 25 vagy 35 évesen egyedül maradok a gyerekkel, stabil egzisztenciával, munkával nagyon más objektíven, mint tizenévesen, éretlenül, munkaviszony, háttér és tapasztalat nélkül.

Válasz: nem, nem félnek, mert egy vékony, tudatos réteget levéve valamiféle ösztönből szaporodnak. Persze ez nemcsak tizenévesen történik meg, hanem később is, de ebben a korban nagyobb arányban.

Huszonévesen pedig minek félni, akkor már pár lépéssel előrébb jár az ember. Nemcsak 30 felett van élet és agy (sőt).

Kortól függetlenül minden anyukát megvisel, ha apuka lelép, de itt nem ez a kérdés.

Gimisként nem szültem volna a szülők nyakára, függve tőlük, így nagyon ügyeltem arra, hogy ne essek teherbe. 28 évesen pedig, amikor állapotos lettem, volt már saját lakásom és kocsim (a párommal való megismerkedésünk előttről), jó fizetésem, szóval az anyagi részét megoldottam volna. Nem akarok mástól függeni, nem véletlen, hogy nem lett előbb gyerekem.