Szerinted mitől jó anya egy anya? Te annak tartod magad? Miért?

Szerintem az a jó anya aki partnere a gyerekének és tényleg szívvel-lélekkel csinálja, türelmes és nem azon kattog folyton h mikor passzolhatja már le a gyereket a nagymamának vagy bárki másnak. Akire számíthat a gyerek, megmutatja a korlátokat, de közben társa is mindenben, bármikor bátran lehet fordulni hozzá és következetes, gyengéd.

Nem tartom magam rossz anyának, de lehetnék jobb is - több türelem kéne.

én jó anyának tartottam maga. mindenem a gyerekek voltak, mindenben partner voltam.lestük egymás kívánságait. nekem voltak a világ legjobb gyerekei. mindenki mondta hogy ügyes vagyok, stb.

aztán jött a gyerekek életében egy fordulat. apa hosszabb időre kórházba került, ennek már lassan fél éve.én feszült lettem, nem volt időm mindenre, mindent egyedül kellett megoldanom.0-24ben csak 3 voltunk.

és ez olyan hatással volt a mi életünkre, hogy a gyerekek olyan rosszak, hogy kb kerülnek minket, esélyem sincs elmenni nagybevásárólni velük mert hiszti van.

szóval nálunk állandoan veszekedés van, hogy ne bántsák egymást, egyenek, ne kiabáljanak stb.

most szőrnyű anya vagyok. nem akarok az lenni de az vagyok. utálom magam, és a helyzetet is.

remélem nemsokra minden a régi lesz

Aki nyitott a tanácsokra, információkra, fejlődőképes, kitartó, türelmes.Szóval akit valóban érdekel a gyermeke.

Egyetlen példa.pl a napi rohanásban megesik, hogy határozottan kérjük öltözzön, haladjon, vagy maradjon helyben,stb. Ma olvastam, hogy gondolkodjunk fordítva.nekünk sem esne jól ha ilyen katonásan dirigálnának ésazonnal várnák hogy pattogjunk felvenni a cipőt. Kicsit le kell "lassulni" a gyermekhez.

Millió olyan dolog van az anyaságban, amit tanulni kell azért hogy gyermekünknek önbecsülése legyen, vagy nyitottsága a világra, vagy jó problémamegoldó, tanulási képességei legyenek, stb szinte az egész életutat meghatározzák a gyermekkor tapasztalatai, mert azok beégnek az idegrendszerbe.

Hatalmas felelősség egy ember élete

Könnyebb azoknak, akik helyes mintákat tanultak már eleve gyermekként.pl nem mártirszerepet vállalni elnyomó férj mellett stb.

Abból is sokminden megmutatkozik hogy maga a szülő mit ért el.a sikerességorientált vagy szegénységi gondolkodásmodot automatikusan tudattalanul is átadja.

Az én hibám amiért nem tartom magam jó anyának, a kitartás hiányában rejlik.

A munka és házimunka, napi stressz mellett mindig a gyerekkel foglalkoznék, akár játszva, nevetve, vagy tudatosan fejlesztve, de szintén pozitív légkörben, de engem felőröl az élet úgy érzem. Hazaérve erő, idő híjján, a nagy közös játék szinte annyi csak, hogy együtt főzünk, takarítunk..és kisfiú...és még tízig sem számoltam még vele annyira le vagyok eresztve. Nem tudom egy "hulla"depis légkörből hogyan szálljak ki..

5os szerintem a jo vezeto nem extrem tulajdonsag mint a kifogyhatatlan turelem stb.. Az pont kene ahhoz hogy hagyja is ervenyesulni a gyereket de tudja mikor kell kozbelepni vagy terelgetni mikor mit kell mondani stb..

Amugy abban egyetertek amit irtal. Nincs vegtelen turelemmel rendelkezo szemely pl. Nem is kell hiszen az anyak is emberek csak ebbol jon majd az hogy en "mindent megtettem erted es ez a hala" vagy "mindent felaldoztam erted" stb.. stb.. A martir szoveg es lehet igy volt de miert? Akkor gondolom a ferjenek nem volt elegendoen jo felesegek mert kizarolagosak voltak a gyerekei. Kirgyensulyozottsag is kell hogy legyen egy anyaban de akkor minden terulettel kell foglalkozni. Ferjjel, baratokkal, magamnal..

Nem tudom, hogy mitől jó anya egy anya. De nem azoktól, amiket itt előbb mások írtak.

Senki nem írta az őszinteséget.

Csapnivaló anya vagyok, magam szerint. Nem olyanok a gyerekeim, amilyennek neveltem őket, amilyen példát mutattam, amire az életem föltettem.

Semmi baj velük, normálisak, értelmesek, és mégis. MIntha nem is én gyerekeim lennének, személy szerint. Nem találom magam bennük,az apjukat, 2 nagyszülőt igen, én nem vagyok sehol. Nem értem őket. Pedig szeretném.