Ismertek olyan anyákat, akik az átlagnál többet küzdöttek hogy gyerekük legyen? Milyen a szülői magatartásuk, attitűdjük, van különbség azokhoz képest, akiknek könnyen ment?

Én kettőt ismerek, az egyik egs tündéri szülőpár, de ha nem várnak rá akkor is ilyenek lettek volna, mert ilyen a habitusuk, sok éve ismerem őket. A másiknál az anyuka az a típus, aki a látványosan anyahiányos gyerekét lepasszolja hetekre a nagyihoz, folyton a munkáját helyezi a fő helyre, és munka után még barátnőzik, manikűröshöz, pedikűröshöz, személyi edzőhöz jár, meg vásárolgat. Én nem mondom, hogy nem jár anyukának kikapcsolódás, de ez túlzás, a kislány láthatóan szenved ettől, és ha ott az anyja akkor szó szerint nem engedi el, még a wc-re is megy utána.

Szerintem nagyrészt habitus, mint várakozás kérdése, kivéve persze, ha akkor jön össze, mikor az ember nincs felkészülve.

Én ismerek pl egyedülálló anyukát, aki vért izzadva is helyt akar állni, egyedül vitte az éjszakázásokat, non stop babasírást és az tartotta benne a lelket, hogy dehát mégis kire számíthatna a gyermek, ha az anyjára nem.

Másnak meg ahol férj is van, többet megesik, hogy anyuka kiborul, feladja meg depizik és lepasszolja.

Szerintem az is hogy mennyire várták, olyan kimerítő stresszes embertelen helyzetekben erőt ad.

Ezek az anyukák túl sokat képzelnek magukról, én azt gondolom.

Van két csodás gyerekem, imádom őket, pedig gyorsan összejöttek.

Most, két missed ab után várjuk a harmadikat. Mondhatom, hogy megküzdünk érte.

De nincsenek illúzióim, tudom, hogy ha hozzá kell felkelni este nyolcadszor, egy kvaéletet ugyanúgy el fogok morogni, amíg kimászok az ágyból,

Nekem is van egy rokonom, akinek idősen, sok sikertelen lombik után született meg a kislánya, aki nagyjából egyidős az én gyerekeimmel, és elég sok időt töltenek együtt. A nő több mint tíz évvel idősebb, mint én, eddig nem sok közös volt bennünk, de most, hogy mindkettőnknek van gyereke, tök jóban vagyunk. :)

Számomra kicsit furin neveli a gyereket, de nem tudom, hogy ez a sok várakozásnak tudható-e be, vagy a korának, vagy egyszerűen csak ilyen természetű. Rettenetesen félti mindentől, tudományos alapokon táplálja, a kislányon mindig egy réteggel több ruha van, mint az én gyerekeimen, stb, ugyanakkor nem nagyon van türelme hozzá, ezt ő is bevallja. A gyerek amúgy cuki, és mondom, az anyuka is rendben van a maga módján, csak kicsit mások az elképzeléseink a nevelésről.