Tényleg elrontom így az alvási szokását?

Én "elrontottam" már sokszor. Általában fogzás vagy betegség miatt. Valahogy vissza szokott találni az eredetire, hogy éjjel egyedül alszik el. Én úgy vagyok vele nem hagyom sírni és nyűglődni sem, mikor tudom, hogy rossz neki fogzás és/vagy betegség miatt. Volt mikor egymás után jött 4 foga és beteg is volt, 1 hónapig altattam, mondjuk nappal amúgy is de akkor éjjel is kellett. Aztán azonnal nem is állt vissza az egyedül elalvásra, aztán valahogy mégis..

A babával foglalkozz, ne a szomszéddal! :) Jól csinálod! Az a fontos, hogy szeresd, a többi adja magát!

Szerintem is jól csinálod, mert a kisfiad igényét nézed, mikor szüksége van rád, mert beteg akkor segítesz neki azzal hogy ott vagy, mellette vagy és nyugodtabban alszik el. Amikor meg minden oké akkor meg alszik egyedül is. Ne a szomszédra hallgass hanem a szívedre és csináld továbbra is így. Ez nálunk is így van. Igaz kisfiam nem ringatom de úgy alszik el hogy mellette fekszem és van hogy éjszaka is oda kell bújni hozzá hogy vissza aludjon. Sőt van hogy ő jön át hozzánk éjjel ha olyanja van és akkor meg ő alszik közöttünk. Ennek ellenére mikor nincs semmi szépen alszik egyedül a helyén.

Ugyanmár, az én fiam mindig a mellkasomon alszik el. Amíg nem kényelmetlen a helyzet, addig semmi gond. Itt nem a súlyra gondolok, hanem pl. nekem egyetlen gyerek, totál ráérek így altatni. Más meg hogy mit gondol....ez legyen a legnagyobb gondunk az életben. :D

A sajat fiambol kiindulva, nem, nem rontod el. 2 eves a fiam, mindig egyedul aludt el. Viszont kb fel eve lazas volt egy hetig, minden kulonosebb ok vagy egyeb tunet nelkul. Eleg nyomott volt a hangulata es nemcsak hogy altatni kellett, de konkretan egesz nap fogtam es csak a mellkasomon aludt nappal es ejjel is. Ha leraktam, akkor sirt. Pedig alapvetoen nem egy bujos gyerkoc, soha nem kellett altatni, soha nem aludt a mellkasomon, ha ott vagyok vele a szobaban, akkor keptelen elaludni, es kozottunk sem tudott soha aludni. Amint elmult a laz, minden visszaallt. De azt az egy hetet vegig uvoltotte volna, ha nem az o igenyeit nezem, hanem elvarom, hogy ugy viselkedjen, mint maskor. Igy konnyen atveszeltuk.