Mi lenne a megoldás a nagymamával?

Lányom lassan 2 éves, eleven, mozgékony gyerek. Anyósom folyton panaszkodik, hogy olyan mintha nem is lenne unokája, mert alig van nála. Születése óta minden egyes szombat délutánt (délutántól estig) nála töltünk. Nekem az a problémám, hogy ilyenkor egész nap csak a kis lakásban ülünk. Míg egész pici volt, addig ezzel nem is volt igazán gond,bár inkább sétáltattam volna a friss levegőn, de kibírtuk. De amióta megy, azóta nagy igénye van a lányomnak a kint létre. Napi kétszer megyünk játszóterezni, plusz egyéb programok. Az a gondom, hogy mikor nála vagyunk, csak ülünk 4 órán keresztül bent, az elején még elnézegeti a játékokat, amik ott vannak, de elunja magát a lányom, nyűgös lesz. De ő nem ajánlja fel, hogy menjünk ki a ház mellett található játszótérre, sőt ha én mondom már a vége felé, hogy lemennék fél órára, mielőtt fürdetés lesz, látom rajta, hogy nem tetszik neki, hogy vinnénk a gyereket. Ő amúgy ebben a lassan 2 évben sose keresett meg azzal, hogy elvinné valahova játszani,max szóvá teszi, hogy átvihetnénk. Úgy vettem észre nem akar játszótérre menni, mikor arra járt, csak távolról nézte a lányom,mert ő nem megy homokba, meg nem mászik utána. De bevallom, így is lefárasztanak agyilag a szombatok, nem ülnék ott végig más délutánokat is. Ha meg csak átviszem, nem tudom ott hagyni, mert lányom sírni kezd utánam. Szóval szerintetek mi a megoldás? Azt akarom, hogy béke legyen.