Sokkal nehezebb később a babákkal, mint az első félév?

Én ezzel soha sem értettem egyet.

Három gyerekem van (már régen nem babák), így tapasztalatot is szereztem bőven. Legtöbb "gond" a középsővel volt kicsi korában, ugyanis nem volt hajlandó aludni. Persze ez is elmúlt egy idő után.

Én sem értettem a panaszkodós anyukákat, hogy semmire nincs idejük a baba mellett. Hát, nem tudom. Én nyugodtan tettem a napi dolgaimat (takarítás stb.), kézimunkáztam, olvastam mellettük békésen.

A környezetemben azt tapasztaltam, hogy azok az anyukák vannak kifacsarva, akik úgy gondolják, hogy a gyerekkel állandóan foglalkozni kell és megállás nélkül kell fejleszteni. Ha valaki ezt komolyan csinálja, hát az valóban stresszes és fárasztó lehet.

Hozzáteszem: nem passzoltam le egyik gyerekemet sem nagyszülőknek, bár anyukámék közel laknak hozzánk. Egy évig két gyerekkel voltam itthon (a nagy hároméves, a kicsi újszülött volt az elején), hogy elkerüljem a testvér féltékenységet, ráadásul szopni sem volt hajlandó a kicsi, így fejtem és üvegből etettem. Mindezt 10 hónapon keresztül. Na, az fárasztó volt, amikor a nagyobbal társasoztam, miközben a kicsit etettem.

Szóval, szerintem nem nehezebb, egyszerűen csak más.

Remélem, segítettem.

Nem véletlen a mondàs kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond.

A fiam egy tünemény volt 6 éves koràig... Kiskamaszként egyszerűen megőrjìt.

Szóval nyugtàval a napot,akkor lehet mondani, hogy minden oké,sose volt vele gond, ha a fiad/ lànyod kb 3. unokàja születik majd. :-)

Én rokonomnál úgy láttam, hogy az eleje sokkal rosszabb volt, mint most. Jelenleg 1 éves a kicsi.

Ameddig baba volt, csak kínlódás volt minden. Folyton sírt, ki kellett találni mi baja, állandóan ment a stressz mindenen (fázik-e, éhes-e, aludt-e eleget, evett-e eleget, megfelelően gyarapszik-e a súlya stb.)

Most is csomó dolog van vele, de már nem annyira monoton.

A dackorszakot még nem érte el, kíváncsi leszek arra is.

1-es vagyok.

nézzétek, minden kornak megvan a "nehézsége" meg a jó oldala. Jó, egy pci baba még sokat alszik mondjuk, könnyebb mellette manőverezni ellátni a háztartást, stb. De nekem pl egyáltalán nem hiányzik a hasfájás meg a bukós korszak, a fogzás. A para az első évben, jól fejlődik-e, minden oké, és a súlya, és a havi kontrollok, stb. Nyilván most már nem úgy néz ki, hogy lerakom, és elnézegeti a kezeit, vagy órákig alszik, nézelődik a babakocsiban, hanem jön-megy, szalad, kérdez, vannak apróbb balesetek, stb. De ott van az is, h most már meg tud állni a saját lábán, ami bizonyos helyzetekben azért hatalmas könnyebbség. El tudja mondani, ha nem is irodalmi magasságokban, hogy mit szeretne (enni, inni, pisi, stb). Szóval nem feltétlen van ilyen, hogy markáns jobb vagy roszabb.