Sokkal nehezebb később a babákkal, mint az első félév?

Szerintem ezt nem lehet így kijelenteni.

Minden korszaknak megvannak a maga szépségei és nehézségei.

És minden anyuka másképp éli meg a nehézségeket is.

Az első babám végigordìtotts az első fél évet, csak kézben tudott aludni úgyhogy egész éjjel fent voltam ő meg aludt a kezemben, én meg aludtam reggel mikor a párom itthon volt. Most 3 éves, a hisztik miatt a poklok poklát élem át, mármár visszasìrom azokat az időket... 😂

A második babámat meg szinte észre sem lehet venni

Ez a gyerektől függ. De valamennyire nehezebb lesz.

Nekem az első gyerekkel a kezdeti időszk nagyon nyugis volt. Az éjszakákat is elég hamar átaludta, de mikor még kelt is, annyiból állt, hogy kb. 20 perc alatt jól is lakott és elaludt a cicin, mehetett vissza az ágyába, és ennyi. Általában csak egyszer kelt. Volt egy rövidebb időszak mikor hasfájós volt, de emiatt csak kicsit lett sírósabb napközben. Szóval tök jól elvoltunk nyugiba, mindent megtudtam mellette csinálni. Emlékszem, akkoriban beszéltem ismerősökkel, akiknek szintén volt kisgyerekük, mondtam is nekik, hogyha nem lenne pénz kérdése, (akkoriban nem álltunk valami jól, és még egy nem fért volna bele, akkor még gyed extra sem volt) már most jöhetne a következő. Még néztek is rám nagy szemekkel, hogy igen? Onnantól nehezedett a dolog, hogy mászni kezdett. Nagyon figyelni kellett rá, pakolgatott mindent, nyomogatott, mászott mindenfele. Kezdődtek a hisztik, már nem hagyta annyira, hogy végezzem a dolgom. Az evése is megromlott, küszködtünk, hogy legalább kis ebédet egyen stb. Szóval akkor így bele gondoltam, hogy de jó, hogy egyenlőre nem vállaltunk többet. :)

Aztán a másodikkal meg az első 2-3 hónap volt kemény, úgyhogy ahhoz képest utána már minden könnyebb volt.

Nekem könnyebb, 1 éves a babám. Az első fél évet éreztem nehéznek, bezártnak éreztem magam, állandóan egyedül voltam, én ezeket a dolgokat nem bírom.

Fél éves kora után sokkal jobb, egyre rendesebb napirend van, egyre több mindent megtanul, megért, reagál rád. Oké, állandóan pakol, mindig figyelni kell rá, de sokkal jobb volt ez a második fél év.

Attól függ, ki mit érez nehéznek.

Nekem az első 6 hónap halál volt, de igazából egy hónappal ezelőttig mindig meg akartam kattanni kétnaponta. 1 hónapja jár!!! Végre!!! Most 15 hónapos. Minden sokkal könnyebb. Mivel így neki is kinyílt a világ, már nem akar annyit ölben lenni, eljátszik. Viszont még mindig kb. 5x kel éjszaka. Tényleg semmit nem tudtam mellette csinálni, és ezt még anyósomék is észrevették, hogy nagyon nem egy egyszerű eset a fiam. Csak nálam és apja kezében lehetett, más (nagyszülők, nagynénik, szomszéd...) szó szerint rá se nézhetett, mert egyből üvöltött (nem sírt, üvöltött!). Pedig abszolút nem védtük búra alatt, hoztuk-vittük, jöttek hozzánk. Mégis ilyen volt. Most már oldottabb.

Hasfájós volt, sz@r alvó és az első 8 fog kibújása borzalmas, soha nem evett eleget (se anyatej, tápszert és cumit nem fogadta el), most is kb. egy 8 hónapos gyerek adagját eszi meg, és inkább többször eszik egy nap. (Lehet, hogy olyan mint az anyja :) )

Érezze magát baromi szerencsésnek az, aki 2-3-10 gyereket szült és mindegyik az az "eszik-alszik-bárki kezében elvan" baba.

Akármilyen édes, babaillatú egy csöppség, és akármilyen cukimuki ruhácskákba lehet öltöztetni, nekem az első év nagyon rossz volt. Szóval nálunk annál már csak jobb lehet.