Pár hónapos babátok mellett, hogy van időtök sütni? Pl: pogácsát.

1. Egy ilyen pici gyerek még naponta többször alszik pár órát egyfolytában - azaz van idö böven akár a sütésre is.

2. Ha nem tudod beosztani az idödet, akkor várj vele, amíg az apa hazajön, add neki a gyereket, te meg menj a konyhaba.

3. Én minden gyerek mellett sütöttem mindefélét, amit máskor.

Ki mondta, hogy van idő? :) Amúgy ez úgy megy, hogy bármit meg tudsz csinálni, amit akarsz, csak tényleg akarni kell. Nyilván nem a baba rovására és ez a mondás nem is azt jelenti, hogy mindig mindent meg kell tudnod csinálni. Inkább a kényszer az úr néha vagy már a vágyakozás, hogy pl. ennél egy sütit vagy nagyon nem bírod a felgyülemlett kupit. Ilyenkor összejön némi erő, elhatározás, akarat, hogy az ember márpedig véghezvigye ezeket. A babák sem egyformák. Valamelyik napi kétszer két órát is alszik, némelyik egyszer egy fél órát és akkor is nyöszörög. Éppen ezért fontos, hogy kialakíts egy napirendet és ha valami extrát csinálnál pl. pogácsát, akkor azt is megtervezd, hogy miként fogod kivitelezni. Megjegyzem a babás korszak a szülés, az alak változása, önmagad elfogadása, egyedüllét, kialvatlanság stb. miatt nehéz korszak, és ezért tűnik extra programnak egy pogácsa megsütése. Később 8 óra munka után, amikor takarítani, főzni, leckét kikérdezni, gyereknek elmagyarázni kell dolgokat, megbeszélni és nem egy gyerekkel és ilyenkor bevállalni egy pogácsát...na, hát valljuk be, akkor is extrának számít, csak mások a nehezítő körülmények.

Szóval így két tizenéves gyerekkel felvértezve amondó vagyok, hogy babával könnyebb pogácsát sütni. :) Nyilván nem mindegyik babával.

Én úgy csinálnám, hogy kitenném az asztalra a hozzávalókat mondjuk reggel, amíg még a párom is otthon van, legyen kéznél a recept is. Legalább a tepsi legyen elmosogatva és legyen hely az asztalon. Nem tart sokáig begyúrni sem és indulhat a pogácsa kelesztése. Közben megy a szokásos napirend, gyerek eszik, alszik, fogni kell, vagy elmentek sétálni-vásárolni, amíg kel a tészta. Ha megkelt a tészta, addigra jó lenne, ha a gyerek már a délelőtti alvásával lenne elfoglalva vagy véletlenül jól ellene egy kicsit az ágyában. A szaggatás, megkenés, sütőbe rakás megint nem egy iszonyú hosszú folyamat. Ha a gyerkőc nem támogatja a pogácsakészítést a szobájából,akkor magadra is kötheted kendővel. Én sem voltam az a típus, aki mindenhová úgy viszi a gyereket és úgy szoptat, de bevallom, otthon is néha igen praktikus eszköz. Abban jól elvan, nem sír és közben haladok a dolgommal. Egy-egy negyedórás kendőzés nagyon sokat tud számítani a házimunka elindításában. Szóval aludj, kendőzz, tervezz előre és örülj, hogy otthon "lazsálhatsz", meg lesz ez még nehezebb is. :)

2 hónapos mellett : nem alakult ki még napirend, van hogy a nap nagy részében alszik, csak enni kel fel, van, hogy 2*20percre alszik be csak nappal. Nem tudom még mitől függ, és kiszámíthatatlan hogy aznap épp melyiket "választja".

Volt, hogy főzni terveztem de semmit nem tudtam tőle, állandóan igényelte a figyelmemet, aznap csak hideget volt időm bekapni, de volt, hogy főztem, takaritottam, olvastam, sütit sütöttem egy nap, ő békésen aludt.