Kitől (nem) fogadsz el tanacsot a gyereked nevelésével, ellátásával kapcsolatban? Miert?

Senki tanacsa, vemenye nem erdekel. Szerencsere anyos / apos mas foldreszen van, anyukam nem szol semmibe bele, mas rokon nincs, a barataimat ugy valogattam meg, hogy nem szolnak bele az eletunkbe.

Vedono itt nincs szerencsere ( kulfold ) , dokinal meg nem voltunk, 1.5 ev alatt sosem volt beteg.

Szakmabeli vagyok, igy tudom amit erdemes. Ha nem, akkor utahanezek.

akiét meg se fontolom, az a védőnő. miután közölte, hogy most már, hogy nem szoptatok, teherbe eshetek, és védekezzünk... mert hogy addig védve voltam. na itt dőlt el, hogy magasról *** a véleményét

(a másik védőnő meg most tanácsadáson közölte, hogy kevésszer eszik a lányom, úgyhogy keltsem fel éjjel... 3 hós múlt, majdnem 6kg...)

Mint az utolso valaszolo, ugy tettem.

8, 13 es 16 evesek a gyerekek.

Meg nem szuletett meg a babom, 24. hetes...de mar kaptam keretlen par tanacsot.

Igyekszem meghallgatni es kedvesen mosolyogni a blodseknek is.

Pszichologus vagyok es emellett par es csaladterapeuta szoval ha valaki pl. Azt mondja hogy fel "kapatom" a gyereket ha sokat van olben pl. Akkor annak megprobalom elmagyarazni miert nincs olyan...es n plussz egy. 7 evem van benne pszichologuskepzesben...ugyhogy nem nagyon tudok meglepodni se embereken se velemenyeken. Azert igyekszem mazsolazgatni en is...mert az elmelet es az elvek egy dolog...a gyakorlat meg ugye teljesen.mas. Ennek ellenere aki a szoges ellentetet mondja annak, amiben hiszek azt elwngedem a fulem.mellett.

Olyantól nem fogadom el, akitől az adott esetben nem kértem tanácsot.

Egyébként az ötleteket szívesen veszem, nem érzem személyes sértésnek, ha valaki valamit máshogy lát, mint én.

Azt általában nagyon nehezen tolerálom, ha olyan osztogat (kéretlen!) tanácsot, akinek nincs gyereke, és nincs tapasztalata sem gyerekekkel. Mint pl. a sógorom. Amikor a nagyobbik fiam 5 éves volt, volt pár hónap, akkor élte a hisztikorszakát. Ha valami nem tetszett neki, befordult a sarokba, és sikítva üvöltött. Nagyon okos sógorom szerint jól meg kell pofozni. Megmondtam neki, hogy majd a saját gyerekét úgy neveli, ahogy jónak látja, nekünk nem ez a módszerünk. És láss csodát, két hónap múlva a gyerek fel is hagyott ezzel a szokásával. Sógor másik okos tanácsa: átalussza-e már az éjszakát a kisebbik gyerek (7 hónapos volt ekkor). Mondtam, hogy nem. Válasz: Mert hagyjátok. Ha nem vennétek fel, már rég aludna. Pár napig majd üvölt, aztán megunja.

Erre is mondtam neki, hogy eszünkbe sincs, nem így neveljük, és különben is, a nagyobb tesója már iskolás, hogy aludná így ki magát, ha éjszakákon át sírna a tesója?

Szóval az ilyen tanácsokat természetesen nem fogadom el, leginkább azért nem, mert nem kértem tanácsot. Védőnőtől, orvostól, más szülőktől, gyerekpszichológustól, egyéb szakemberektől, nagyszülőktől szívesen elfogadom a tanácsot, ha KÉREM, illetve ha valaki tud kulturáltan észrevételt tenni, azzal sincs bajom, ameddig az nem úgy hangzik, hogy ezt így meg úgy kellene csinálni. Ha valaki csak elmondja, hogy ő ezt hogy szokta, azzal semmi gondom. Lehet, hogy utána én is úgy csinálom, ha megtetszik az ő módszere. De lehet, hogy nem. Az én döntésem.

Akitől soha,semmilyen körülmény között nem fogadok el tanácsot,az a védőnő.

Annyi használhatatlan és értelmetlen tanácsot adott az évek folyamán,hogy megfogadtam,soha nem kérek/fogadok el tőle tanácsot.

Akitől elfogadok az azok a szüleim,az anyósomék,a nővérem,a sógórnőm és a legjobb barátnőm.

Ők mindig használható és hasznos tanácsot adtak/adnak tehát tőlük bármiben elfogadok tanácsot,még akkor is ha szerintem nincs rá szükségem.

Ők legalább értenek a gyerekekhez,nem úgy,mint a védőnőnk...