Ellátnátok pár tanáccsal?
Hát bevallom őszintén, nem gondoltam, hogy idegenektől fogok segítséget vagy tanácsot kérni de úgy érzem most, hogy szükségem van rá mert a körülöttem élőktől sajnos nem kapom meg. Megpróbálom azért rövidre fogni.
Magamról röviden annyi, hogy 20 éves lány vagyok. Mindig is komolyabb, érettebb felfogásúnak tartottam magam és a környezetem is ezt gondolja rólam persze erre lehet, hogy néhány rácáfoltok majd. Soha nem sértődöm meg (legalábbis nem mutatom ki), bármit is mondanak... rengeteg békát lenyeltem már. Nagyon sokszor megbántottak már és mindig mindent úgy csináltam, hogy a családomnak, barátaimnak jó legyen és éppen ezért sose azt néztem, hogy én mit akarok és nekem mi lenne a jó. Mostanában kezdek rájönni, hogy ez hiba volt mindvégig. Na mindegy, vissza már nem csinálhatom.
Elkezdtem kicsit többet törődni magammal, az érzéseimmel és a vágyaimmal. A barátommal lassan 4 éve alkotunk egy párt, komolyak a szándékaink egymással, olyannyira, hogy 2 hónapja elkezdtünk próbálkozni kisbaba reményében de eddig sajnos még semmi. Erről nem szóltam senkinek mert sejtem, hogy hogyan állnának hozzá a körülöttem lévők és továbbra sem szeretnék senkivel összeveszni. Elhinnék mindent amit mondanának és ismét felhagynék azzal a dologgal amit mindennél jobban szeretnék. Ez csak gyengítene és azért nem sikerülne a kisbaba.
Egyelőre nem tudom, hogy a szüleim, testvéreim mit szólnának hozzá. Az első véleményem az, hogy nem örülnének neki. Viszont lehet, hogy rosszul gondolom. Volt már más olyan dolog is amiről azt hittem, hogy kiakadnak ha megtudják és végül nem is történt semmi. Higgadtan kezelték a dolgokat. Sajnos anyukám hajlamos nagyon csúnya dolgokat vágni az ember fejéhez hirtelen felindulásból. Ez picit gátol az egészben. Nem mondom, hogy tőlük függök de azért erősen bennem van az, hogy vajon mit fognak szólni, hiszen egyetlen családom van és fontosnak tartom, hogy jó legyen velük a kapcsolatom. Az egyik testvéremet szerintem nem érdekelné a dolog, olyan mintha ő nem is lenne. A másik testvérem pedig egy kicsit nehéz eset. Néha anyáskodik felettem és ezt rossz értelemben mondom. Neki teljesen mást jelent az élet mint nekem. Nekem a család és a szeretet az élet, míg neki más és ezt nem értené meg.
Van még egy barátnőm, akivel 8 éves korom óta "legjobb barátnők" vagyunk, elég mély közöttünk a kapcsolat. Szinte mindent együtt éltünk és vészeltünk át. Nagyon sok dolgot megosztok vele, ahogyan ő is velem mert olyan mintha saját magamnak mondanám el. Annyit mondtam neki, hogy lehet, hogy terhes vagyok. Azt direkt nem mondtam, hogy próbálkozunk is. Kicsit örömmel mondtam neki és éreztettem és mondtam is, hogy örülnénk neki. Fájt amit mondott és azt éreztem egy kis időre, hogy nem is a barátnőm. Mindazok után, hogy boldogan közöltem, az ő szavaival élve azt mondta eléggé flegmán, hogy: "Hát igazán remélem, hogy nem vagy terhes! Nagyon nem örülnék neki. Normálisan kellene védekeznetek!" Kis híján azt éreztem, hogy kést döftek belém. Most, hogy belegondolok lehet túlreagáltam de már csillapodott bennem a csalódottság, már nem annyira érdekel, hogy mit mondott de még mindig rosszul esik.
Rögtön az fordult meg a fejemben, hogy mi van ha tényleg babát várok és biztosra mondom majd? Akkor is ezt fogja mondani? Nem viselném el ha bárki is úgy állna hozzá a kisbabánkhoz, hogy nem kellene megszületnie. Nem mondtam senkinek de mindenki tudja (főleg ő) hogy mennyire közel állnak hozzám a gyerekek és még mielőtt barátom lett volna, azelőtt is és azóta is számtalanszor hangoztattam ha szóba jött, hogy sose lenne az a dolog ami miatt abortuszra mennék. És ezt tényleg így gondoltam akkor is és most is. Talán akkor ha időben kiderül, hogy nagyon súlyos betegsége van, vagy valamelyikünk élete veszélyben van. Ennyi.
Egy dologra még nagy vonalakban kitérek, aztán befejezem. Biztos lesz aki majd megkérdezi, hogy milyen egzisztenciával rendelkezünk, el tudnánk-e tartani egy gyermeket. Nem vagyunk gazdagok de ha nem lenne semmink akkor nem vállalnánk egyelőre gyereket. Az alap feltételeket mindenképpen tudnánk biztosítani és bár nem vagyok jövőbe látó de szerintem a későbbiek folyamán ez csak javulna. Erről ennyit szándékozom mondani mert most nem ezen van a hangsúly.
+1 és tényleg befejezem :P
A barátommal beszéltem már erről, őt is legalább annyira zavarja ez mint engem. Annyi, hogy az ő családja már örülne egy picinek. Ő nem lelkizős fajta, tőle nem tudok tanácsot kérni ebben a helyzetben.
Ha nem is kapok érdemben választ, azért jól esett kiírni magamból ezt. Remélem valaki tud egy-egy tanácsot adni nekem, hogy erősebb legyek :)
válasza:Valójában miután elküldtem a kérdést, még egyszer átolvastam és inkább tűnik ez sima írásnak mint kérdésnek. Lényegében annyit szeretnék, hogy szerintetek mit csináljak, hogy ne foglalkozzak másokkal? Túl sokat agyalok azon, hogy mások mit szólnak ehhez meg ahhoz. Azt csakis egyedül tudom elérni majd, hogy ne foglalkozzak a többiekkel de ehhez megerősítésre van szükségem.
#1 Sajnálom, hogy így alakult de egyben gratulálok is a gyerekhez. Azt gondolom ez bármikor előfordulhat sajnos. Lehet, hogy én is így járok majd de szerintem ez akkor is benne van a pakliban ha idősebbek leszünk. A barátom egyébként idősebb nálam 10 évvel. Lehet, hogy ő is elhagy majd egyszer de stabilabbnak érzem őt, mint bármelyik velem egykorút.
válasza:Hát én erre nem tudok mit mondani..
Én 22éves vagyok férjemmel 6éve vagyunk együtt. Saját lakás, munkahely ahol megvan már a kellő tapasztalat, h majd amikor vissza megyek dolgozni akkor ne másokra kelljen hagyatkoznom..
Valószínüleg azért reagált így a bnőd, mert nem vagy kész semmilyen szempontbòl a gyerekvállalásra ha kész lennél rá, nem így reagált volna..
Mi most várjuk a picinket, de senki nem reagált negatív mondon rá sőt csodálkoztak, h nem akarunk még gyereket rögtön a lagzi után. ( arról nem is beszélve, h sokan azt hitték, h becsúszott a gyerek azért lesz esküvő) Pedig mind2nek borzalmasan nehéz esetű családjaink vannak.
Az egy dolog, h ha férjed nem lelkizős, de ha nem tudod ezt vele megbeszélni az gáz. Az enyém sem az, de ha bármi nyomja a lelkemet akkor azt megbeszélem vele, hiszen az nem vezet jóra ha az ember magába elnyomja ami bántja.
Éltetek együtt a pároddal közös légtérben szülőktől távol? Mert igazán csak akkor ismeri meg az ember a másikat.
válasza:32 eves vagyok, egy kisfiu anyukaja es par honap mulva egy kislanye is. Elolvastam az irasod, es nekem az jott le belole hogy egy komoly es lelkizos fiatal lanyka vagy, de meg semmilyen ertelemben nem felnott. Ne haragudj, de lelkileg fuggsz a csaladodtol, a baratnod velemenyerol.
Azt irod, az egzisztencia szerinted ebben a kerdesben nem fontos. Hogyne lenne az! Van-e vegzettseged, dolgozol-e egyaltalan? Azaz: "befejezett", "kesz" felnott no vagy? Tul homalyosan fogalmazol ebben a temaban, ezert valoszinuleg nincs meg a feltetel egy babara es ezt vagy magad is tudod, vagy nem gondolod, hogy milyen sokat szamit egy gyermeknek hogy a szulei valoban felnottek es valoban meg tudnak teremteni egy minosegi es szinvonalas eletet.
Egy szomoru lanynak hangzol aki babazni szeretne, de jol tudja, hogy az ismerosei nem tartjak ra erettnek es ezert hallgatja el eloluk. Szerintem tanulj, teremts egzisztenciat (sajatot, nem a parodet!) hogy ha egyedul maradsz is megallj a labadon. Ha szerinted ez nem is fontos, elarulom: de az.
Hadd kerdezzem meg, hatha meglep a valasz, es en ertettelek felre:
Mit tanultal? Dolgozol?
Anyukám fiatalon lett anya. 19 évesen szülte az első gyerekét, a harmadikat 25 évesen. Ezek ellenére tipikusan úgy áll hozzá a gyerekvállalás témához mint manapság sokan mások. Egyebet nem hallok másoktól és néha anyukámtól, hogy nem kell gyereket szülni. És ezt nem rám értik, csak úgy általánosságban. Mert van aki szerint minek több ember a Földre, minek gyerek mert csak küszködéssel jár, anyagi teher, úgymond elszívja az életünket. Én pedig azt gondolom, hogy édes teher. Jó, hogy nem szül mindenki gyereket mert nem mindenkinek való de szerintem az életben ez az egyik legfontosabb dolog. Már ha magát az embert nézzük. Hiába a tudás, a nagy karrier, világkörüli utak, rengeteg kirándulás mert ez mind-mind múlandó. Fontosak az emlékek persze, kell a kikapcsolódás de végső soron nem ez az élet. Legalábbis egy átlag embernek nem. Szerintem jó ha az ember időnként megáll és visszatekint az életére, a családjára és büszkének érezheti magát, hogy milyen csodát nevelt. Aztán ha szerencséje van megtapasztalhatja, hogy milyen érzés nagymamának vagy nagyapának lenni és ez éltetheti. Normális esetben. Mert vannak azok az esetek is amikor valaki külföldre vagy messzire költözik és évente egy vagy két alkalommal láthatja az unokáját. Ez is benne van. Szóval azt akartam kihozni ebből, hogy már kezdetektől fogva annyira belém beszélték azt, hogy nem kell gyereket vállalni. Példa sajnos most nem jut eszembe de úgy képzeld el, hogy van egy dolog amit nagyon szeretnél. Nagyon jónak tartod, sok embernek van és arról álmodozol már nagyon-nagyon régóta, hogy neked is legyen. De a körülötted élő emberek egy része azt hangoztatja, hogy ez nem jó és nem szükséges, esetleg a saját korosztályod hülyének néz miatta. Ezért te azt kezded érezni és elhinni, hogy amire vágysz az rossz. Pedig egy természetes dolog. Hát nagyjából így tudnám leírni. Emiatt van, hogy gátlásos vagyok. Ha legalább egyetlen egy családtagom vagy csak a barátnőm nem nézne hülyének, teljesen másabb lenne. Kicsit félek, hogy elveszíteném a családomat. Nem azzal van a baj, hogy "éretlen" vagyok hanem a korommal. Pedig semmi baj a korommal. Ideális életkor, főleg ha szeretném.
Volt egy osztálytársam aki fiatalabb nálam fél évvel. Általánosban tényleg kicsit butácska volt de azóta eltelt 5 év, rengeteget változott. Ő most babát vár. A barátnőm őt is rendszeresen megszólja, holott azóta egy szót nem váltott vele és csak annyit tud róla amit facebookon megoszt. Csakis azért szólja meg mert "ennyi idősen mi a sz@rnak vállal gyereket? tiszta hülye". Pedig nem felelőtlen.
Azt gondolom, hogy az is még a baj az én korosztályom nagy részével, hogy már senkinek sem a család és családalapítás a fontos. Annyira belenevelték mindenkibe, hogy pénz, munka meg karrier legyen. Jó, nyilván fontos de éppen ezért olyan savanyúak az emberek. Nincs ami boldoggá tegye őket. Középiskolában csak azt hallja, hogy egyetem meg főiskola, ott látástól mikulásig tanuljon ha sikeres diplomát akar. Ez kapásból 8-10 év amit felsoroltam, plusz az általános iskola ahol már erősen elkezdik ezt belenyomni az emberbe. És végig szó sem esik a családról. Ezalatt az idő alatt szépen leamortizálódik az ember ilyen téren. Ehhez még külön jó ha elhelyezkedik a várva várt munkahelyen és robotként dolgozik éveken keresztül. Mire befejezi az egyetemet már akkor fáradt. Egyes országokban ahol még fontos a családalapítás az emberek sokkal boldogabbak. De ez csak az én kis magánvéleményem.
#5 Természetesen fontos, de én úgy értettem, hogy a kérdésemben nem akarok bővebben írni róla mert az olyan kérdések alatt ahol fiatal az anyuka végig csak ezt firtatják. Semmi sem elég jó a gyakorikérdéseken ha kiderül, hogy valaki fiatal. Tartom magam annyira felelősségteljesnek, hogy ha tudom, hogy nem fogok tudni minden nap enni adni neki vagy orvoshoz vinni ha beteg, akkor bármennyire is szeretném nem vállalnám be addig amíg ezt meg nem tudnám adni.
Én már dolgozom egy áruházban. Nem álommeló, de el lehet lenni. Manapság mindennek örülni kell. A párom is dolgozik, neki egy szakmája van de emellett nagyon sok dologhoz ért. Nekem egy érettségim van és vendéglátás szakon voltam, gyakorlatunk is volt de mellé sajnos szakmát nem kaptunk. Szereztem egy bolti eladó szakmát de azt igen összetetten tanultuk, így könnyen megszerezhetem a boltvezetőit is ami azért annyira nem lenne rossz, plusz akkor lehetne saját vállalkozásom. Ami egyébként tervben van, mondjuk 10 éven belül.
Szerencsére a lakhatás biztosított így együtt is, de ha mégis történne közöttünk valami akkor sem kerülnék utcára. A páromnak van egy kis hitele de nem olyan komoly, hogy bármi is függne tőle. Szépen lehet törleszteni és hamarosan lemegy a nyakunkról. Lehet, hogy nem tudnánk minden apróságból a legdrágábbat megvenni de szerintem ez nem is szükséges. Normál körülmények között élünk és élnénk hárman is.
Elnézést kérek, hogy megint túl hosszúra sikeredett! :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!