Miért van ekkora elvárás egy kisbabával szemben? Miért nem engedik, hogy normálisan neki kényelmesen fejlődjön?

Manapság mindenki jobb akar lenni mindenkinél, bármiről is legyen szó. Ebben a felgyorsult világban, ha valaki ráérősen él, akkor mások meg "temetik", hiszen akkor nem tudja felvenni a tempót, és elveszik.

Erre rásegít a média és a sok infó, ami az embereket nyomasztja, de hát meg akarnak felelni, na. És ez az anyákat sem kerüli el.

Régen könnyebb volt, mert természetesebb volt a gyereknevelés is, azt tudták hogy a faluban/környezetükben ki hogyan fejlődött, mi az átlag és arról a pár kirívó esetről (átlaghoz képest gyorsabb fejlődés stb.) talán nem is hallottak.

Az a baj, hogy az anyák versengenek, a kívülállók is ítélkeznek és ez elbizonytalanítja az arra hajlamosakat vagy az első gyerekes, tapasztalatlan anyákat.

Ezzel az a baj, hogy a gyerek életét teszik tönkre a saját szülei a mérhetetlen elvárással és a "kifelé látszat" felépítéssel, és a folyton, a saját gyerekét mással való összehasonlító szülő lelkileg is megnyomorítja a gyerekét.

Nálunk pl. az 1 éves fiam már bilire akarta ültetni az anyám és az élettársa, mert már itt az idő!!! Nagyon helyretettem őket, hogy nagyon nem kéne beleszólni, mert majd azt én tudom, mikor.

Anyuka, de tanulmányait, foglalkozását tekintve nem orvos, védőnő, pedagógus, igy csak abból tud tájékozódni, amit a többi anyukától, netán idősebb ismerősöktől hall.

Anyukák között megszokott a versengés, pl. ha a pár hónapos gyerek annyit gagyarint, hogy "gliba" már rögtön a tudóst látják benne. Az idősebbeknek meg az "idő mindent megszépit", már nem emlékeznek, hogy amikor az ő gyerekük volt akkora, akkor mit tudott és mit nem (pl. te egy évesen már késsel villával etted a pörköltöt)

Nekem az a tapasztalatom h ezek az anyukák nem feltétlenül versengeni akarnak. Barátnőm rettegett h gond van a lányával, mert a csapból is az ADHD,Asperges stb folyik.

Így ha valamit nem csinált még mint a hasonló korú gyerekek, már szaladt a fejlesztőbe, h "mimnél előbb kiderüljön a baj"

Az én lányom nagyon kényelmesen fejlődik. 1 évesen állt fel, 9 hónaposan ült. Most 14 hós,kapaszkodva már lépeget. Én kivárom,nem vezetgetem soha. Viszont a doki asszisztense a múltkor olyan fejet vágott,mikor kérdésére válaszoltam,hogy még nem jár egyedül a gyerek,hogy csak na...

18 hónapos korig kell járni. Nem ráér? De most komolyan..

Biztos h nem egészséges sem a versengés, sem a "paranoia"

De sajnos, tényleg mindenütt ezzel találkozik az ember.

Néha már jázszóra sincs kedvem menni a gyerekkel, mert csak ez a két típusú anyuka van lent a gyerekekkel ( mindenki átszokott másik játszóra, ami azért elég messze van, pont ezek miatt)

De hát muszály a gyereknek egy kis korabeli társaság, én meg felnőttként kibírom.

Még úgy is sokáig fogom az ilyen anyukákat gallgatni ( ovi, suli) Szóval addigra legalább beeddződök ;)

Gyógypedagógusok a szüleim, így szakértő szemmel is hozzá tudtak állni. Szülés előtt két tanácsot kaptam tőlük:

1. Ne csináljam azt, amit ők elrontottak: éjszaka keltegettek itatni, hátha kiszáradok. Hülyeség, felkel a gyerek, ha éhes/szomjas. Igazuk lett. :)

2. Adtak egy táblázatot, hogy minek mi a véghatárideje. Mondták, hogy addig tojjam le, hogy csinálja-e vagy sem, ha az adott határidőig mégse, akkor viszont keressek szakembert.

Így én elég lazán vettem a fejlődést. Volt, amiben "lassabb" volt, volt, amiben gyorsabb. A bölcsődében annyit kértem, hogy ha bármi normálistól eltérőt látnak, akkor ha nem is hivatalosan, de szóljanak, legalább a gyerekorvosnak megmutatom.

Most pl éppen 3 éves és még nem szobatiszta. Gyerekorvosnál és a gondozóknál is rákérdeztem, mind azt mondták, hogy még nyáron simán behozza, de orvosilag 4 éves koráig ráér.

Mondjuk érdekes, ahogy gondolkozom, nagyon dicsekvős anyukával még találkoztam. Mármint rossz értelemben dicsekvőssel.