Bébiszitterkedéshez tudnátok tanácsokat adni?

Hiába vagy egyetemista, ostoba libus vagy, ha megsértődsz és lepontozod a válaszokat. Pedig igazuk van. Senki nem bízza a csecsemőjét tapasztalatlan kislányra. Nem a korod a baj, hanem hogy nem tudod, mit kell csinálni egy csecsemővel.

(Ha lennének kisebb testvéreid és lenne rutinod etetésben, öltöztetésben, pelenkázásban, fürdetésben, stb. akkor más lenne a tészta. Babát kb. képről láttál eddig, abból a kérdésedből kiindulva, hogy az órák számától függ-e a babával végzett tevékenységek jellege.)

Az én gyerekemen ne tanuljon senki babát megfogni, hidd el, hogy az anyukák mintegy 120%-a így van ezzel. Senki nem rosszindulatból mondja, hogy nem vagy alkalmas, én magam is egy rakás szerencsétlenség voltam, amikor megszületett a kisfiam, így utólag tudom, hogy mennyire mérhetetlenül voltan ügyetlen, rutintalan, stb. Senki nem az anyjában tanulja nyilván, de ne más gyerekén tanulj meg csecsemőt ellátni. Menjél nyáron fagyit árulni, krumplit sütni, zöldséget csomagolni, tökmindegy. Vagy keress ovis, iskoláskorú gyereket, akire lehet vigyázni, de ne csecsemőt, könyörgöm!

szia, én voltam, vagyis sokkal kisebb volt a törpi mikor kezdtem.

Mit kell vele csinálni?

mindent amit akkor kéne, ha a tiéd lenne. Mivel 8 hónapos, gondolom már hozzátáplált, vagy neked kellene elkészíteni az ételét(főzelék, pép ilyesmik) vagy pedig üveges bébiételt adni.

Nálunk így nézett ki egy nap:

reggel odamentem, amikor a kicsi felébredt akkor tisztába tettem, ha kellett lefürdettem(durván kakis pelus) utána megcsináltam a reggelijét, ez 8 hónaposan tápszer volt.

Utána játszottunk, énekeltem neki, mondókáztam, építettem ő meg lerombolta stb...

ezután tízóraizott, ez általában gyümölcsös bébiétel volt, peluscsere, majd babakocsiba raktam és elmentünk sétálni. Ezalatt ő aludt. Ébredés után játszottunk, majd ebédelt, játszottunk tovább, majd letettem délutáni alvásra. Mire felébredt hazaértek a szülők.

#6-os, tök aranyos vagy, hogy így leírod, de ugye nem gondolod komolyan, hogy rá lehet bízni valakire egy idegen csecsemőt, akinek pontokba kell szedni, hogy miből áll egy baba alapellátása. Én szülés előtt csecsemőápolás témakörben sokat olvastam, videókat nézegettem, voltam szülésfelkészítőn, mégis az első hetekben gyakran a hideg veríték vert ki a rám szakadt felelősségtől és attól, hogy éreztem milyen ügyetlen és sokszor tehetetlen vagyok.

Kedves kérdező, mindegy, hány órát kell töltened a babával, mindent tudnod kell, amit egy saját baba ellátásához is tudnod kellene. Ha fél órát is vagy vele példaképpen, pont abban a fél órában is lehet bármi: evés, ivás, bekakilás, bukás, fürdetés, átöltöztetés, éktelen sírás kitudja mi okból, elesés, fejbeverés, láz, félrenyelés, altatás, játék stb.

Igen utolsó, persze tudom. Nekem is voltak nehézségek az elején, főleg hogy ugye minden gyerek más, és hiába írta a doboz hogy hány kanál tápszer kell mennyi vízhez ha ez kevés volta jó étvágyú törpének, vagy ugye az érzékenyebb bőrű babáknak jó ha minden peluscserénél tiszta vízzel lemossuk a popsiját, és hogy tényleg hatalmas felelősség, hiszen még szólni sem tud hogy mi a baj.

Én azt hittem nem lesz nehéz, mivel csecsemőgondozással kapcsolatos szakon tanultam egyetemen, emellett csecsemő és gyermek elsősegély és újraélesztési tanfolyamot végeztem, de még így is voltak olyan helyzetek mikor hirtelen nem tudtam mit tegyek hogy a legjobb legyen. Úgy én sem vágnék bele, hogy semmi de semmi tapasztalatom nincsen, de nem is alkalmaznék.

Kérdező, javasolnám hogy ha bébiszitterkedni szeretnél, akkor inkább óvodás, kisiskolás(5-10 éves) korosztállyal próbálkozz, ők már többé-kevésbé önállóak, el tudják mondani mit szeretnének vagy mi a baj.

Figelj, a két szép szemedért nem fognak alkalmazni.

Tudod, mit kell csinálni, ha sír, hogyan pelenkázd, készíts neki kaját, hogyan öltöztesd.

Ha elesik, mi a teendő, ha a fejét csapja oda...

Tudsz újraéleszteni?

Ezek a minimum dolgok (meg nem árt valami gondozói befejezett vagy folyamatban lévő tanfolyam, pl.), amit én elvárok egy szittertől, nem egy egyetemista, gyereket sosem látott suhancra bízom, már bocs.