Miért korlátozzuk a gyermekeinket?

A felnőttek kiölik a gyermekekből a gyermeket és ez sajnos egyre súlyosabb. Nagyon kevesen hagyják, hogy a gyermekek gyermekként élhessenek, viselkedhessenek. Arra törekednek, hogy saját elképzeléseik szerint viselkedjenek és ha nem így tesznek akkor rögtön megy a szidás. Ezért van ennyire kevés egyéniség. Például van egy ember akinek a viselkedése, megjelenése, szelleme különleges. Belőled mit vált ki? Van akiből pozitív dolgokat míg másokból negatívat. És sajnos az utóbbi sokkal gyakoribb. Csak azért mert a saját világát éli és az nem normális.

Ez a korlátozás már egészen korán elkezdődik. Például a kisgyermeked hangoskodik az utcán, a boltban, elkezd odakint sároskodni, ugrálni... Te mit csinálsz? Rászólsz. Ő folytatja... Megint rászólsz de hiába. Utána már leszidod, kicsit megrángatod. Leszidod mert gyerekként gyermek módjára viselkedik és mert félsz mások megvető pillantásaitól, szavaitól. Nem miatta csinálod, hanem magad miatt. Így lassan leszokik a gyerek erről és inkább csendben lépked. Kiölöd belőle a játékosságot ami által fejlődne és építené a világát. Miért ne hangoskodhatna? Miért ne koszolhatná magát össze otthon vagy hazafelé menet? Úgyis kimosod a ruháját, nem?

Utána elküldöd a bölcsődébe, óvodába ahol szintén nem lehet önmaga mert az óvónénik előtt van egy sablon és minden gyerkőcnek arra kell hasonlítani. Aki nem hasonlít, nem engedelmeskedik azt rossz gyereknek titulálják. Aztán kötelező dolgokat kell csinálni, már olyan fiatalon is szabályokhoz van kötve. Például most kötelező játszani, kötelező enni, kötelező kimenni az udvarra, kötelező nappal aludni... Persze ennyi gyerek mellett ez másképp nem megy és sajnos "kötelező". De miután a szülő hazaviszi a gyereket ugyanez történik csak pepitában. Hányszor mentek ki az udvarra azért mert ő szeretné? Hányszor eszik akkor amikor szeretne? Nappal hányszor alszik el akkor amikor ő szeretne? Hányszor játszotok együtt őszintén amikor nem zavar meg titeket telefoncsörgés, éppen kezdődő sorozat, messenger pittyegés és megannyi lényegtelen dolog? Amikor te is őszintén játszol. Nem kötelességből, nem azért mert ő kéri... hanem mert te is játszani szeretnél vele.

Az óvoda amolyan előkészítő. Iskolában már keményebb szabályok lépnek érvénybe és sokkal magasabbak az elvárások. Főleg, hogy egy iskolás korú gyereknek van önálló véleménye. A gyerek kénytelen azt csinálni amit mondanak neki, hiszen továbbra sem küldhet senkit iskolába, nem mondhat fel és nem adhat fekete pontokat meg figyelmeztetéseket a tanárnak. Ha valamit saját meglátása szerint akar csinálni, az rossz. Ha felesel mert a saját igazát akarja az is rossz, magyarul kuss a neved, az van amit én mondok és úgy ahogy én mondom. Ahelyett, hogy értelmes vitába kezdene a "tanító" (vita=érvek ütközése). Itt a gyerek elmondhatná, hogy ő mit gondol és miért gondolja úgy, a tanító pedig ezáltal rávilágíthatna dolgokra, hogy éppen miért gondolja másképp. És ha végképp nem jutnak dűlőre akkor sem hülyének nézni és lerázni azzal, hogy még egy szó és figyelmeztetés vagy azzal, hogy kicsi vagy, majd ha nagy leszel rájössz. A tantárgyak pedig nem azért vannak, hogy bármire is megtanítsanak. Vagy a testnevelés célja sem az, hogy megszeresse a sportot. Egyszerűen csak van mert jól hangzik az, hogy sport. Pedig koncentrálj a szavak jelentésére: Test Nevelés. Ehelyett futni kell kötelezően x kört, akkor is ha valaki nem bírja, ha abbahagyja a tanár pikkelni fog rá és figyelmeztetéseket kap. Osztályozzák a különféle dolgokat és aki ügyetlenebb az így járt. A többiek majd kinevetik és még rossz jegyet is kap. Mozogjál akkor is ha egy porcikád nem kívánja és nem esik jól. Hogyan szerethetné meg bárki így a "testnevelést"?

Itt szeretném kifejezni a tiszteletemet azok a tanárok iránt, akik másképp csinálják!

Ha a gyermeked már középiskola előtt áll akkor próbálsz még csak igazán kapálózni. Nehogy szabadjára kelljen engedni azt a gyereket, nehogy olyan szakmát akarjon amiből "nem lehet megélni". Mert ez a fontos. Ha megalázkodik nyertél, ha nem akkor veszekedések sora következik de 90% hogy téged fog okolni. Hozzáteszem jogosan. Ettől már csak az rosszabb amikor tényként közlik a gyerekkel, hogy ez lesz és ő kénytelen megalázkodni mert nincs szavazati joga. Pedig a saját élete! Minden gyermeknek azt kellene kezdeni a saját életével amit szeretne. Nem pedig azt amit a szülők szeretnének. Hála Istennek az egyetem már nagyrészt nem azon múlik, hogy a szülő szeretné-e vagy sem.

Természetesen itt lehetne még beszélni arról, hogy mi az a neveletlenség mert gyanítom, hogy azok akik ezt olvasni fogják majd felbőszülve felteszik a kérdést, hogy "hagyjam, hogy azt csinálja amit akar és majd elüti a kocsi, kárt tesz magában stb" de ez most nem erről szól.

Neked is ugyanúgy tisztelned kell a gyermekedet, mint ahogy elvárod tőle, hogy tiszteljen téged!