Ti szüleitek mennyire szólnak bele gyerekeitek nevelésébe?

Amennyire engedjuk: semennyire

Tanacsokat ha kell kerunk es ennyi.:)

Mivel alig vannak vele, igy semennyire. Őket fárasztja es nincs már olyan szoros kontakt.

A hisztit néha probálták sikertelenül kezelni, de pont szigorral es hasonlok, az én gyerekemnél pedig pont a viccelődős kizökkentés, vagy lassitas valik be pl nem öltöztetem sietve csak modszeresen lassan levegőt/teret hagyva a gyereknek, de nem jellemzo a hiszti, irto ritka.

Inkabb sokat segitettek, amikor panikoltam, inkabb ez a jellemző pl amikor olyan piros lett a baba feneke a pelustol hogy orditott en meg már azt sem tudtam mit kenjek rá, anya hozott eletmentő gyogyszertari kremet ami azonnal hatott, vagy mikor kiakadt a derekam is jöttek furdetni, stb, ez az összetarto gondoskodas a jellemzo. Amikor nyugdijba ment es kiakadt a nyugdij osszegén es hust adott a kicsinek en meg mondtam eve tt, nem kell, elsirta magát hogy amig van es tud, addig hagy adjon neki, mert nem tudja mi lesz hogy fog segiteni többé.(mi sem allunk fenyesen, de igyekszunk)

De amikor meséltem hogy a kicsi hogy elsirta magát mert megijedt a pelenka tartalmatol es kiakart menekulni az ajton is már, pánik, az is könnyesre meghatotta :)

Nagyon próbálna anyám beleszólni. Volt egy olyan elképzelése, hogy majd az égvilágon mindenben az ő tanácsait fogom követni, azaz ő neveli a gyerekemet rajtam keresztül. Én meg ezt nyilván nem engedem, ha valamit másképp akarok csinálni, másképp csinálom. 2,5 éves a kislányom, mostanra úgy-ahogy beletörődött anyám, hogy nem úgy lesz, ahogy elképzelte, de volt, hogy irtó nagy balhékat kezdett csapni, amikor megtudta, hogy nem követtem a tanácsát valamiben. Nagyon sokszor magyaráztam neki szépen, észérvekkel stb., nem értette meg, úgyhogy egyszer kénytelen voltam nagyon kiosztani, hogy próbálja már felismerni a határokat, mert durván átlépi őket. Ezen persze megsértődött nagyon, de azóta egy fokkal jobb. Nála a legnagyobb baj, hogy nem is tanácsot ad, hanem parancsol, utasít, simán a gyerek előtt, bár már ezért is helyretettem, azóta valamennyire uralkodik magán. Az a típusú ember sajnos, aki meg van róla győződve, hogy mindent ő csinál jól, és mindenki más inkompetens gyökér, és így is kezel, ebben a stílusban akar "segíteni". Kioktat, utasítgat, és mindezt úgy, mintha egy fogyatékos hülyegyerek lennél. Aztán ha rászólsz ezért, akkor néz ártatlanul, hogy ő csak jót akar. Sajnos túl közel lakik, szinte szomszéd, ezért ez napi szintű. Most áruljuk is a házunkat, és költözünk más településre, mert ziher, hogy ilyen közel hozzá nem szülök második gyereket, nekem ez a cirkusz egyszer elég volt.

Amúgy mikor vele van a gyerek, nincs gond, ellátja rendesen stb. Persze többet enged meg neki, mint én, de ő nagymama, ez belefér számomra. Inkább a velem való viselkedése nagyon gáz.

Mindenki más, anyósom, apósom, apám tök normálisak, csak vele van gond. Na meg az anyja ugyanilyen, de ő nekem nem mer annyira beleszólni a dolgaimba, mert egyszer neki is megmondtam, hogy nem vagyok erre kíváncsi.