Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Normálisak ezek az érzések?

Normálisak ezek az érzések?

Figyelt kérdés

2 hete volt egy vetélésem. Előtte borzasztóan vágytam gyerekre, de sajnos ez lett a vége.

Azóta felmerültek bennem kételyek... Olyan kérdéseket teszek fel magamnak, hogy biztosan ezt akarom? Biztosan kész vagyok rá? Olyan nagy döntés ez, gyakorlatilag életünk legnagyobb döntése, mert örökre szól.

Soha nem voltam jó a nagy döntések meghozatalában, mindig is rettegtem az ilyen visszafordíthatatlan döntésektől.

És most azon is agyalok, hogy mi van, ha azért ment el a babám, mert nem vagyok még kész az anyaságra, ha nem is lenne belőlem jó anya... Hogy talán azért ment el, mert nem is akartam őt igazán...

2018. márc. 27. 11:07

1/2 anonim

válasza:

Én is régóta szeretnék babát, egy évre rá sikerült, hogy el döntöttük, hogy szeretnék, amikor pozitív lett a tesztem hirtelen bennem is ezek merültek fel, de szerintem ez teljesen normális. :) azóta már eszembe sem jut, hogy ne akarnám :) szeritem ha nektek újra összejön, akkor is ilyen gondolataid lesznek egy ideig, mert valóban nagy felelősség és egy kicsit meg ijedünk tőle, a változásról

2018. márc. 27. 11:17

Hasznos számodra ez a válasz?

2/2 anonim

válasza:

Azt mondják az okosok, hogy a gyásznak különböző fázisai vannak. A tagadás, a harag, az alkudozás, a depresszió és az elfogadás. Nem tudom, mekkora babát vesztettél el... Normális, hogy magadat hibáztatod, és normális, hogy időt akarsz nyerni mindenféle "logikus" gondolatokkal, mielőtt át tudod adni magad a szomorúságnak, hogy utána kész legyél az elfogadásra. Ha ezen végig mész, egészséges vagy.

Rossz dolgok okos, ügyes, jól felkészült emberekkel is történhetnek és (sajnos :/ ) nem mindig csak valaki mással, aki csak rosszul csinálhatott valamit vagy jobb ötlet hííján biztos a gondolataira nem vigyázott eléggé és "bevonzotta". Ezt a teóriát csak önvédelemből gyártjuk, hogy ne félelemben éljünk, de mikor mi leszünk az a valaki más, visszaüt önvád képében.

Természetes, hogy meg voltál ijedve az anyaságtól, csak abból lehet gondoskodó szülő, aki felelősséget is érez, nincs bátorság félelem nélkül.

2018. márc. 27. 11:42