Kismamaként egyedül. Ki hogyan élte meg? Hogyan sikerült átvészelni a lelki nehézségeket? Esetleg valami pozitív hatású irodalmat tudnátok ajánlani, amit az ember sírdogálós időkben olvashat?

Nagyon szépen köszönöm a válaszod, ezek jó ötletek, csak nem tartanak soká az a baj :/

Igen, én is sajnálom, hogy így alakult..

Köszönöm a válaszaitokat!! :)

Csernust alapból olvasok, de a többi is jó ötlet köszönöm!

Igyekszem minden figyelmem babára fordítani, elvégre Ő a legfontosabb.

Apuka pedig csak látogatás szinten lesz jelen az Életében eddigiek szerint, de nagyszülei már nagyon-nagyon várják a kis manómat, és persze én is :)

Sajnos berezelt attól hogy apa lesz, és ő még erre nem áll

készen, élnie kell még és ilyesmik..

Nem bír a bőrében maradni, pánik szerűen hajtja a nőket..

Szóban elmondta hogy ő ezt a gyermeket nem akarta, én vállaltam, de azért a nevére akarja venni meg jogokat akar, apaságit is szeretne...de ezek után nem is tudom érdemel e egyáltalán bármit az ilyen..

oh és persze szülésnél bent szeretne lenni..

Nem tudom abban reménykedik hogy attól majd előtörnek az apai érzések? vagy nem is tudom..

Bár amíg nincsenek rendben köztünk a dolgok nem hiszem hogy megnyugtatna hogy ő van benn, tudván hogy pár óra és megint fut máshoz...