Mit tennétekb ebben a helyzetben?

Az, hogy a fiú erre kéri, azt értem. Úgy értve, ebben a korban tényleg ciki lányokkal játszani, és a többi haver simán cikizi emiatt azt aki lánnyal haverkodik.

Téged viszont nem értelek, miért van rossz érzésed ettől.

Szülőként még nem találkoztam ezzel, de anno gyerekként igen.

Ha nem bánod elmesélem:

Én vagyok a lány, és van egy 5 évvel idősebb bátyám. Neki jó barátja volt a szomszédban lakó fiú, aki korban valahol kettőnk között helyezkedik el. Na de gyakran játszottunk közösen is.

Én sem voltam egy túlságosan önbizalommal teli kislány (fene se tudja miért, pedig nem volt okom rosszul érezni magam, de mégis)...

Mikor elkezdtem az általános iskolát, amibe ez a srác is járt (tesóm viszont nem), és találkoztunk szünetben én köszöntem. Nem akartam sosem se beszélgetni, se semmi. Csak köszöntem. Kb két alkalom után a következő közös játék alkalmávval megkért hogy ne köszönjek neki a suliban, mert ez neki milyen ciki.

Elmondhatatlanul rosszul esett, hiszen 7 éves voltam. És rám később is kihatott. Még 18 évesen sem tudtam eldönteni ha szembe jött az utcán, hogy köszönhetek-e neki vagy sem. Ami így 30 évesen röhejesen hangzik. De engem totál megkutyult.. és sokáig bántott, hogy én miért nem köszönhetek neki. Miért vagyok ciki a szemében?

Én lelkis voltam nagyon, és bizony ez az apróság később is befolyásolta az önbizalmamat.

De azt gondolom ezt a lányoddal beszéld meg, ha ő is ilyen rosszul éli meg akkor inkább egyáltalán ne barátkozzanak. De ha őt nem zavarja és tényleg nem, mert nem mindenki ilyen kis érzékeny, mint én voltam, akkor maradhat így is.