Hogy van egy-két nőben akkora bátorság, hogy olyan férfival vállal gyereket, aki a már meglévő gyerekeivel nem törődik érdemben? Nem félnek, hogy ők is így járnak?

Én nem bátorságnak hívnám, hanem ostobaságnak...

Azt gondolják, hogy ők kivételek lesznek, keresnek önmegnyugtatásnak ilyen-olyan indokot, hogy az ő kapcsolata és születendő gyereke mennyivel szuperebb, mint az előző(k) - a kedvencem, hogy az előző nő rákényszerítette csak szegény fickóra a gyerekeket, illetve nem is volt szerelmes :D. Szülés után nagyon gyorsan ki szokott derülni, hogy nem, ő sem kivétel, kutyából pedig nem lesz szalonna.

Ismerek olyat, akinek 3 házasságból van 5 gyereke, már felnőttek a gyerekek, nem foglalkozott túlzottan egyikkel sem. Most egy negyedik nővel van, épp terhes a csaj...

Én azt nem értem, az apuka miért akarja. Normál esetben ez két ember döntése. A nőket jobban megértem. Stabil kapcsolatban élnek, szeretik a férfit és szeretnének gyereket. Hagyják el csak azért, mert lehet, hogy rossz apa lesz? Az első házasságban sem garantált, hogy nem így lesz.

5# te nem tudsz szöveget értelmezni? Itt arról van szó, hogy rossz apa nem lehet hogy rossz apa lesz...

5: nem, az első házasságban nem garantált. De ha te a második felesége vagy, és az első gyerekére szarik rá, akkor gyakorlatilag garantált, hogy rossz apa lesz. Ha ennek ellenére szülsz neki, akkor egyrészt egy önző liba vagy, aki simán kiteszi ennek a gyerekét, mert nem lát tovább annál, hogy rózsaszín köd, meg szivecskék. Másrészt, kicseszel magaddal is, mert borítékolható, hogy pár év múlva te is egyedül neveled majd a gyereket, akire szintén szarni fog a kedves hím, aki megcsinálta.