HOGYAN csináljam? Fegyelmezési kérdés.
Mindig azt olvasom, hogy nincsenek megnevelne a gyerekek. Én nevelem (nevelném), de nem tudom. Se a rendszer, se a kérés, könyörgés, kiabálás és pofon nem működik az 5 évesemnél. Ötlet?
Mondok egy konkrét példát, mert mindig ez szokott lenni a kérdés ilyen esetben, de ez csak egy a százezerből: szimpla hétvégi reggeli felöltözés.
Megbeszéljük reggeli előtt, hogy eszünk és öltözünk, mert utána megyünk el itthonról (ráadásul játszani megyünk). Azt mondja, rendben.
Reggeli után kérem, hogy mosakodjon meg, és öltözzön fel, utána indulunk. Nem történik meg, helyette autóhangot utánoz és elkezd fetrengeni az ágyán.
Kérem, ezután kb. 2x szépen, majd miután ennek sincs eredménye 5 percen belül, közlöm vele, hogy nem fogunk elmenni játszani, ha 5 perc múlva nincs kész.
Ezt követően rinyálni kezd, hogy ezt meg azt nem tudja rendesen felhúzni. Persze tudná, csak hiszti, de a kisebb elakadásokon segítek és végre rajta a ruha. (Nagyon szeretnék kijutni a lakásból, mert tegnap se ment, pont ilyen viselkedés és hisztik miatt.)
Ezután (az eddig kedvesen, csendesen felöltöző 3 éves tesóját) elkezdi piszkálni, aki sírva jön hozzám, hogy bántotta. Megállok és elmagyarázom neki, hogy nem szabad. Határozottan.
Kérem, hogy vegye fel a kabátját, ekkor a kabátjával verni kezd engem, hogy fogjam be. Ekkor kap egy pofont (ami miatt kerek 30mp-ig "sír", aztán nem érdekli), beküldöm a szobájába, és persze ma sem megyünk el sehova.
És mondhatni nap, nap után ez megy. Se a szép szó, se a segítés, kérés, könyörgés, kiabálás és pofon nem segít. Mi van még? Komolyan érdekel, mert nem tudok vele együtt élni. Mi csendes, kedves emberek vagyunk, soha nem emelnénk még a hangunkat sem fel, a férjem egy Buddha, de mégis. Az elmúlt 1.5 évben kikészített már mindenkit. Nem vagyunk jól, és nem tudom mit tegyek.
Ti hogyan csináljátok?
válasza:Vered a gyereker és ő is ezt teszi. Ne csodálkozz. Csak azt teszi amit otthon lát.
Érezhető az írásból, hogy a kistesó a kedvenc. Ezt nehéz neki megemészteni.
Ráadásul ezérz nem elmenni szánalmas.
válasza:Egyszer kérek, közlöm, ha nem csinálja, mi a következménye. ÉS azt be is tartom...
nincs fél órás könyörgés, nem vagy kész, nem megyünk.
válasza:Ott b..-od el, hogy nem kell komolyan venni, amit mondasz. Ne hagyd, hogy autóhangot utánozzon, fetrengjen, ha egyszer azt mondtad, hogy mosakodni és öltözni kell.
Ha hisztizik, vagy megüt, akkor nem felpofozod, legfeljebb lefogod a kezét és beküldöd a szobàjába. Ez legyen határozott időtartam, pl. 10 perc. Utàna kijöhet, ha lenyugodott és bocsánatot kér.
A sarok jobb, mert ott nincs mit csinálni, unatkozni a legnagyobb büntetés, de 5 évesen ez LEGFELJEBB 10 perc. Eleinte biztos, hogy akkor te is ott kell, hogy állj, különben eljön.
Pozitiv megerősítés: alapvetően figyelemre vágyik. Gyorsan megtanulja, hogy ha butaságot csinál, arra azonnal reagálsz, de kevés dicséretet kap. Fordítsd meg. Hagyd figyelmen kívül, ha rossz. De dicsérd meg, ha valamit jól csinál! Eleinte minden kis apróságért. Így rájön, hogy ha ugyanúgy jól csinálja (pl. felöltözik, ha szólsz), akkor dicséretet és figyelmet kap.
Ne büntetés legyen, hogy nem mentek. Hanem ha felöltözik, az a jutalom, hogy mentek. Egyszerű kommunikàció, másképp fogalmazol.
Kell, hogy legyen napirend, ennek szerves része legyen a kint töltött idő! Ez nem jutalom, ne maradjon ki. Csak magad szívatod, ha nem hagyod, hogy a friss levegőn kitombolják magukat. Ilyenkor legyen annyi a bünti, hogy pl. nincs hintázás a játszón, vagy nem visztek autót. De vidd ki őket a szabadba!
Neked is jót tenne, és ez is fontos szempont.
A kicsit, ha bántja, akkor nem játszhat vele(tek) együtt, pl. délelőtt. Legyen itt is konkrét keret.
Kicsit erősítsd benne azt, hogy mennyire örülsz, hogy ő már nagy, ő az erős, okos, önálló nagytesó, és milyen büszke vagy, hogy ő már ezt-azt megcsinál egyedül, és majd TŐLE megtanulja a kistesó. Valószínűleg csak egyszerű testvér féltékenység áll az egész mögött. Ezt kell tőből elmetszeni.
Sokat segíthet az is, ha apával és veled is van néha külön program. Egyikőtök a kicsivel van kettesben, a másik a naggyal, aztán csere. Ez lehet egy fix nap a héten. Nagyon jót tesz a szülő-gyerek kapcsolatnak, ha néha csak rá figyel valaki.
válasza: válasza:Mondanál esetleg konkrét "következményt" még, amiket mondasz, ha nem tesz meg valamit, és ezt be is tartod?
Ezt úgy képzeljem el, hogy egyszer elmondod, hogy mit kérsz, és mi lesz a következménye, ha nem teszi, majd vársz? Csak mert néha úgy érzem, már meg sem hallja. Ha kérem, hogy válaszoljon, akkor annyit mondd, hogy "oké",de nemrég egyszer kértem, hogy ismételje el, hogy mi oké, és fogalma sem volt. Szerintem valahol nagyon elszúrhattam, mert mintha nem is figyelne arra, amit mondok neki. Vagy csak nem érdekli.
válasza:8: Látod, ez egy jó dolog. Mondasz valamit, és visszakérdezed, hogy figyelt-e.
--Öltöz fel!
--Oké.
--Mi oké?
--Nem tudom.
--Fel kell öltözni. Zokni, nadrág. Fel tudod venni?
Stb.
Ha épp elvan a kis világában, és azt se tudja, mit mondtál, persze, hogy nem csinálja meg. Csak megszokta, hogy ilyenkor rá kell vágni, hogy oké, különben ideges leszel.
Játszóra mi úgy készültünk, hogy volt egy szatyor játék. Ha nem fogadtak szót, mindig egyet kiraktam. Volt, hogy egy lapáttal, vagy üres kézzel indultunk, de kijutottunk az ajtón.
Magadra is KELL gondolnod. Ne az legyen a bünti, hogy sehová se mentek, ha te is alig várod, hogy menjetek.
válasza:Szerintem ez szimpla testvérféltékenység. Mivel a kicsinek segítesz öltözni, ő több figyelmet kap (nyilván nem olyan ügyes, mint a nagy lehetne). Ezért a nagy sem csinálja, mert akkor majd neki is segítesz (figyelmet kap). Ehelyett te veszekszel, meg megpofozod, kiabálsz. Ő mit lát? A kicsi nem tudja, anya segít. Én nem tudom, felpofoz. Ezen kell változtatnod. Erre jó módszer a fent leírt pozitív kommunikáció. Mivel nálatok eléggé elharapódzott már a helyzet, én azt tenném, hogy visszalépnék egyet. Segítenék mosakodni (pl "gyertek a fürdőbe, sorbaállni, ha MOST jöttök segítek nektek". Ha jön a nagy, akkor egyrészt dícsérni, másrészt önállósítani, egyre kevésbé segíteni, 2-3 nap után már csak nézni, és persze dícsérni).
Az öltözéssel ugyanúgy. Ehhez nekem sokszor nagy önuralom kellett, hogy olyanba segítek, amit tud(nia kéne) egyedül, de ma már 3 évesem is egyedül mosakodik, öltözik.
A tesók közti verekedést nem engedem. Egyszerűen elválasztom őket, aki a hibás, azt elviszem, leültetem.
A verés nem old meg semmit (te is láthatod), az csak a tehetetlen dühöd kifejezése (pont a példádban leírt esetben).
Ha elkezdene ütni, akkor elveszem a kabátot, "lefogom", legugolok, és megkérdezem mi a baj (valószínűleg benne is a düh dolgozik, amikor ütöget). És meghallgatom. Aztán ha elmondta, akkor megoldjuk, és persze el kell mondani, hogy nem ez a helyes reakció, mert ebből nem értesz, de ha szépen elmondja helyette a baját, akkor legjobb tudásod szerint megoldod. Pl lehet ő még brümmögni akart 5 percet. Vagy a másik cipőt/nadrágot/sapkát akarta felvenni.
Nekem az az elvem, hogy nem bírom a hisztit (ezt már tudják a gyerekeim, de a kicsi brutál dacos (volt)). Viszont kompromisszumképes vagyok, a szabályok betartása mellett. Pl fejre is állhat, akkor sem jöhet esőben szandálban az udvarra, de van 2 cipője, abból választhat helyette. Hidd el, ha következetes vagy, megszokják, megtanulják a szabályokat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!