Ha a férfi neveli a gyereket valami oknál fogva, akkor miért rendeli többnyire minden emberi kapcsolatát a gyereknevelésnek? Vagy ha külön vannak a szülők, akkor miért néhány apuka miért szánja mindrn szabadidejét a gyerekre?

Gondolom a gyermekét egyedül nevelő apuka találkozott már annyi negatív előítélettel, hogy mindenképp meg akar felelni az elvárásoknak, bizonyítani akarja a világnak és saját magának is, hogy ő jó szülő. Meg hát nem is biztos, hogy van kire bíznia a gyerekét, ha ő neveli egyedül. És lássuk be, a férfiaknak nem sok mintájuk van rá, hogy hogyan kell egyedül felnevelni egy gyereket.

Az megint egy másik kérdés, amin amúgy én, mint egykori egyedülálló anya mindig kicsit felszisszenek magamban, hogy ha egy férfi neveli egyedül a gyerekét, akkor olyan dolgoktól is el van ájulva a környezete (már a ténytől is önmagában, hogy ő neveli, vagy hogy tiszta ruhát ad a gyerekre, főz rá, tanul vele, játszótérre viszi, stb.), amit egy anyától mindenki természetesnek vesz, és senki sem dicsérgeti halálba érte.

Vagy pl. amikor a nagyfiam bölcsis volt, és full egyedül neveltem, apuka sehol, nekem már akkor szóltak, hogy ne vigyem, ha a gyerek kettőt köhintett. A másik csoportban volt egy kisfiú, akit az apukája nevelt egyedül. Ő bevihette atom taknyosan is a gyereket, belázcsillapítózva is, mert szegény apuka, egyedül neveli a kisfiút, nincs kire hagynia, amíg ő pénzt keres. Hm, hát nekem sem volt kire hagyni, de tőlem elvárás volt, hogy oldjam meg, mert én anya vagyok, nem apa.

Egy egyedülálló nő hasonlóan van ezekkel.

Az pedig eleve természetes kéne, hogy legyen, hogy az ember, akár apa, akár anya, szereti a saját gyerekét.

én ismerek egyedül állo apukát ,neki is lánya a legfontosabb ,kicsi kora óta ,no meg barátai,

nekem van férjem még is gyerekeim a legfontoabb ,meg néhány barátom.

Ez komoly? Azért ekéztek apukákat, mert igyekeznek jó szülők lenni, és mert a gyerekük az első számú dolog az életükben? (khm. Megjegyzem akarcsák egy nőnek)

Máskor meg szapulják őket, mondván nem képesek úgy nevelni egy gyereket, mint egy nő. Mert az anyaság más blablabla... Akinek meg mégis jól megy a dolog anyuka nélkül, már azt is bántani kell?

Első vagyok. Szerintem a "hétvégi apukák" esetében csak az a feltűnő, amikor valamelyik véglet irányába mennek el. Van az, aki tojik a gyerekre onnantól kezdve, hogy nincs vele egy háztartásban, valószínűleg előtte is csak annyit foglalkozott vele, amennyit muszáj volt, és a másik meg az, aki minden szabad percét vele tölti, talán a bűntudat miatt, hogy már nincs vele minden nap, vagy mert úgy érzi, bizonyítania kell, hogy ő nem olyan apa, mint sokan mások, akik nem foglalkoznak a gyerekükkel. Talán a külvilágnak akar bizonyítani, vagy saját magának.

Egyébként én teljesen értem, hogy mire gondol a kérdező, nem tudom, miért kell kiforgatni a szavait. Tényleg vannak olyan elvált apák, akikkel semmiféle szabadidős programot nem lehet csinálni, mert minden szabad percüket vagy a gyerekkel töltik, vagy vele telefonálnak/chatelnek. Egyáltalán nem azzal van a gond, sőt, az nagyon is jó, ha az apának továbbra is fontos a gyereke, és minőségi időt tölt vele, miután már nem élnek együtt. De van pár ilyen túlkompenzáló apuka, akiknek válás után semmi másról nem szól az életük, mint a gyerekről. Valószínűleg ők nagyon jó apák, de ismerősként, barátként nagyon rossz lehet megélni, hogy minden más kiszorult a körből.

Természetesen nagyon sok olyan elvált apa van, aki képes egyensúlyban tartani a dolgokat, elég időt tölteni a gyerekével, és mellette a barátaira is képes figyelmet fordítani, de ez nem megy mindenkinek.