Kétségbe vagyok esve? Nincs türelmem a saját gyermekemhez . Részletek lent

Azért sír, mert vmit jelez, ő beszélni nem tud így kommunikál.

Na meg erősödik a hangszála ugye, szval kell a sírás, neked meg el kell viselned.

Vannak praktikák, amivel lehet csendesíteni hogy amennyire lehet vissza fogd a sírást hogy nektek is legyen azé nyugalmatok, na meg ott van a két nagyszülő! Ők sztem imádni fogják, így szokott lenni!

Nekem nincs gyerekem csak a testvéremnek, tőle "ragadt" rám mind ez.

Normális az, hogy félsz az egésztől, ez egy pontig normális is, de az anyai ösztön már ott kialakul, ahogy a babád rugdos, mozog a pocakodba, nekem így mondták.

Amit egy babánál meg kell tenni azt meg kell tenni, ha bevállaltátok már mese nincs.

A légzésére kell odafigyelni, forgatni kell még lágy a koponyája hogy ne legyen lapos, vannak légzést figyelő elektromos dolgok is.

Na jó, messzire mentem, lezárom azzal hogy türelem, később ha nőni kezd, minden jobbra fog fordulni, a teher is lejön a válladról.

Neveld szeretetben ez a lényeg, de teljesen ne hagyd majd a fejedre nőni se, mert kezelhetetlenné válhat.

22:40-től https://www.youtube.com/watch?v=43HBDmrtt-8&feature=share

ez az a dolog amit egyik könyv sem ír le.., azt hogy ez nem olyan rózsaszin leányálom amit elkėpzelnek.

A legtöbben ezen keresztülmennek. valószinű egy kis szülėsutáni depi is közrejátszik. Nagyon be tud fordulni attól az ember hogy mindennap ugyanaz törtėnik. altatas, pelenkázás, szoptatás, büciztetės ės közben hetekig semmi inger nem ėri. nėha hagyd apâra, mamára a picit ės mozdulj ki. egy fėl-1 óra is már fel fog dobni meglátod. 1-2hónap ės megfogod látni már jobb lesz..

Még nagyon gyerek vagy te is kár volt még gyerek.

De ha már van, embereljétek meg magatokat és neveljétek rendesen.

Ami bizony sokszor nagyon nehéz.

Az első 3 hónap nagyon nehéz.

Szépen lassan megismeritek egymást, összeszoktok, kialakul a napirend.

Adj magatoknak egy kis időt.

Nézegesd a babád, beszélj hozzá, énekelj neki, pihenj vele annyit amennyit csak lehet.Ha hasfájós kérj tanácsot a védőnőtől, dokitól.

Kipróbálhatod a hordozást, sokan esküsznek rá.Nekem nem jött be de egy próbát megér.

És igen is ha kivagy, ha nem megy, ha fáradt vagy kérj segítséget nagyszülőktől, barátnőtől.Mondd el a párodnak, hogy támogasson, mert ez nagyon nehéz időszak, óriási változás, fizikailag, lelkileg.Ez nem hiszti.

Kitartás, hidd el változni fog a helyzet, sok anya érez ilyeneket az elején.

20 évesen szültem, és minden percét élveztem.

Mert nem befolyásolt a sok idióta anyuka a netről 97-ben.

Ha jót utánam, az nem "szepiszori" volt, egyszerűen szeretet.

Ha többet evett volna, többet kapott, anélkül, hogy növekedési ugrásról olvastam volna egész nap. Elláttam a háztartást, nem a férjem főzött munka után. Az anyósom örömmel fogadtam, nem arra kértem tanácsot, hogyan tiltsam ki hetekre.

Az első perctől volt napirendünk, és nem lógott cicin 0-24-ben, hogy csend legyen.

Végtelenül örülök, hogy nem most vagyok kismama, amikor kicsinálják egymást az anyukák a neten a hülyeségeikkel. Alig látok valóban boldog anyukát, rengeteg a teljesítménykényszeres, idegbeteg, jajezmi, jajmostmilesz nő.

Kérdező, jó anya vagy. Néhány napig hanyagold az itteni szuperanyukat (a fele úgyis hazudik, a másik fele meg azon élvezkedil, hogy szemét lehet).

Merj az ösztöneidre hallgatni, csak az érdekeljen, hogy mi van otthon, és ne az, mi van másoknál.

Ha jót utánam

Jött...

#6 inkább te húzod le.

Régen minden szép és jó volt, tudjuk... Mindenki azt csinálta, amit a védőnő mondott.

Igény szerint szoptattam és pár hét után lett napirend. A két étkezés között nem cukros teát kapott, hogy csenben maradjon, hanem cicizet.

És volt és van, amikor a Férjem főz munka után, mert mi a gyerekekkel csavarogni voltunk, vásároltunk, ügyet intéztünk vagy betegek és inkább őket kenyeztettem főzés helyett. Sose volt gond a gyerekek előtt sem, ha fakanalat kellett ragadnia.

Kérdező, a fáradság és kialvatlanság szinte mindenkit türelmetlenné tesz. És az a tudat is, hogy a napod nagyban függ a gyerektől. Akkor kelsz, ha ő is kel, akkor eszel, ha van időd rá. Folyamatosan újra kell kalkulálni a napot, hogy mindenkinek jó legyen. Ez fárasztó.

Még nagyon pici a babád, de pl. a délutáni alvásnál menjetek sétálni. Egyél egy sütit, igyál valahol egy kávét. Akár legyenek ilyen "buta" céljaid, hogy megkeresed hol árulják a legfinomabb kávét a környéken.

A lényeg, hogy próbálj új ingereket vinni az életedbe.

Mennyit eszik? Lehet,hogy éhes.

Vagy fázik. Vagy melege van, vagy fáj a hasa.

Ha sír,annak van oka. Nem kioktatas,ne értsd félre.

Lehet,hogy csak annyi a baja,hogy a kozeledben akar lenni.

Ezeket senki nem mondja el,hogy az 'eleje' ilyen. Össze kell szokni a babával.

Könnyebb lesz. Attól nem vagy szaranya ,mert kilátástalannak látod a helyzeted.

Szeresd a babad és hallgass az osztoneidre. Az a legjobb tanácsadó.

Amúgy, hogy legyen tarsasagod , setalgass a gyerekkel játszótér felé,bolt felé. Valts pár szót a szomszéddal, vagy akit ismersz.

A babát úgyis mindenki megszeretne nézni ,ez lesz egy darabig a fő téma akarkivel beszelgetsz.