Milyen jelei vannak annak, hogy egy 1-2 év közötti kisgyerek unatkozik otthon és jót tenne neki a gyerektársaság, közösség?

Szerintem ha eleget foglalkozol vele, ha eleget mentek ki emberek közé akkor egy ekkora gyerek még nem unatkozik.

Ilyen korban még nem játszanak egymással, elég ha játszótéren találkozik más gyerekekkel.

Mondjuk én nagyon bölcsi ellenes vagyok, szerintem az egy szükséges rossz.

2és fél év után inkább 3hoz közel adnám be oviba, ha csak nem muszáj hamarabb.

A fiam 2.5 évesen fog menni oviba, de csak az anyagiak miatt, ha nem lenne muszáj maradnék vele 3 évig.

Persze ez csak az én véleményem laikusként.

Ha egy pillanatra sem képes egyedul lefoglalnia magát otthon. Ha a játszótéren folyamatosan más gyerekekhez csapódik, velük játszik.

A bölcsőde jó dolog, a gyerek szeretik, kivéve ha reggel 6tol este 5ig kell ott lenniük

Az én fiam 16 hónapos és szereti,ha mindig van körülötte vki. Folyton rohangál,de egyedül is eljátszik. Ha unatkozik,abból tudom,h hozza a játékait,h játszak vele,vagy dobálja nekem a labdáját.

Sokat vagyok vele egyedül,most ugye a játszótérre sem tudunk menni a hideg miatt. De amíg főzök,addig kénytelen egyedül lefoglalni magát. Járókában nem tudom hagyni,mert ha épp sok az energiája,akkor sír,h nincs elég mozgástere. Szóval ingázom a konyha és közte.

Ősszel lesz 2 éves,akkor már megy bölcsibe,mert sajnos muszáj visszamennem dolgozni. Én úgy vagyok vele,h sztem jót tesz majd neki más gyerekek társasága.

#1 nekem szuper tapasztalatom van a bölcsivel. Nagyon sokat fejlődött a kislányom. Mondjuk picike, 8 fős a csoport, és egy óvodaledagógus meg egy asszisztens van velük. Plusz néha besegítenek gyakornokok meg egy civilszolgálatos fiú. Nagyon szuper dolgokat csinálnak. Maguknak készítik a tízórait, helyben sütik a kenyeret. Közösen kimennek a boltba felvágottért, lekvárèrt, vajért. Műsorral készültek Márton napra, lampiont készítettek, karácsonyi dalokat tanultak, most épp a farsangi jelmezeken dolgoznak.

Kérdező, nekem az tűnt fel, hogy hiába próbáltam foglalkozni a gyerekkel, nem érdekelte semmi. Csak az életveszélyes hülyeségek. Ha viszont elmentünk játszóházba, kivirult. (A játszótér sajna elég döglött nálunk. Többnyire én vagyok kint a két gyerekkel. Nagyon ritka, hogy mások is legyenek)

Bolcsiellenes voltam, meg az oviba is szivesen adtam volna be kesobb. Aztan a gyerekemnek masok lettek az igenyei. Kulfoldon elunk, tavol a csaladtol, baratoktol. Onnan vettem eszre, hogy unatkozik otthon, hogy kb. 18 honapos koratol delelottonkent mindig nyugos volt, kiveve, amikor jott hozzank valaki latogatoba. Persze mentem vele jatszoterre, meg ide-oda, de egyszeuen azt ereztem, hogy keves vagyok neki. 22 honaposan emiatt el kezdte a bolcsit (dolgoztam mar akkor is), 10 fos csoportban 2 gondozonenivel es idonkent egy dadussal egy szuper bolcsiben, valaszkeszen gondolkozo gondozonenikkel. Melle fekudtek elalvaskor az elso 1 honapban, felvettek, ha eppen azt igenyelte, nagyon szeretett oda jarni, es most az ovit is szereti.

Onnan latszott, hogy jo dontes volt, hogy sokkal nyugodtabb, kiegyensulyozottabb lett. Delutan 2-ig volt/van bent, utana megyek erte. Hetvegen is gyakran megyunk olyan jatszohazba, ahol 2-3 orat mas felugyel ra, ameddig en elmegyek tornazni. Nagyon szereti ezt is, mind az ovibol, mind a jatszohazbol nagyon sokszor alig lehet elhozni.

Szoval szerintem ez gyerekfuggo. Nalunk nagyon szembetuno volt, hogy igenyli maga korul a nyuzsgest, nem is azt, hogy valaki jatszon vele, mert szepen eljatszik magaban, hanem, hogy korulotte tortenjenek a dolgok.

19 hónaposom van, november óta jár bölcsibe (ha jár.. sajnos most is beteg...) neki van egy 3,5 éves tesója, ha éppen nem voltak együtt, még lekötni is nehéz volt a kicsit, séta közben éppen elvolt, hűvösebb időben csam nem lenne olyan jó reggeltől estig kint lenni. Játszótéren, játszóházban is a többi gyerek érdekelte leginkább. Könnyen beszokott, egyetlen hét volt húzós, mikor elkezdtük bent altatni ebéd után. Akkor kicsit sírdogált reggel is és elalváskor is. Ennyi volt a nehézség, az a hét. Szeret járni. Itthon könnyebben leköthető azóta, sokkal nyugodtabb lett.

A nagyobb gyerekkel teljesen más tapasztalatom van, sose unatkozott itthon, egyedül is elvolt, lekötni is könnyű volt, más gyerek se érdekelte, sőt, tartott tőlük. Nem volt bölcsis és az oviba is nehezen szokik be, 2 hétig sírt minden reggel, aztán mióta bent alszik, megint sír minden reggel, csak már január eleje óta. :( neki jobb is, hogy nem kellett bölcsibe mennie, ugye a kicsivel voltam itthon. (Őt nem viselte nehezen egyébként...)

Én abból vettem észre, hogy jót tenne neki a társaság, hogy összehasonlíthatatlanul boldogabb volt, amikor a játszótéren más gyerekeket figyelhetett meg, és esetleg kapcsolatba is kerül velük, mint amikor csak velem mondókázik, homokozik, csúszdázik, stb.

Nem feltétlenül nevezném ezt unalomnak, egyszerűen a gyermektársaság mást, bizonyos szempontból többet tud adni, mint az anya, de természetesen ez nem jelenti azt, hogy ha bekerül bölcsibe, akkortól az anyának már nincs szerepe a fejlesztésben, vagy ne kellene nagyon sok időt együtt tölteni.