Önző vagyok, ha a könnyebb utat választom mindig?

#7:

Az ilyen ismerősöket szoktasd le magadról.

Van, ahol az anyós, anyuka vagy a védőnő beragadt egy időhurokba, és azt hiszi, hogy 1970 van, ahol 6 hét után megy a baba a vállalati bölcsibe, te meg a cérnagyárba. Akkor alakult ki ez a nézet: 3 óránként szoptatás, gyerek a kiságyba, hagy sírni, nem lesz baja, ne szoktasd magadra.

Ehhez képest most 2019 van, és azért van a 2 év gyed, mert téged most azért "fizetnek", hogy egész nap a babáddal lehess.

Ilyenkor sokkal inkább olyanok, mint a kis majmok. Láttál te már majmot? 0-24-ben az anyján kapaszkodik. A babákban is ugyanez az ösztön van: olyan erősen tud(na) csimpaszkodni a pólódba, hogy nem esik le, megtartja a saját súlyát! Miért? Mert egy kis majom, akinek az a dolga, hogy mindig rajtad legyen. Tőled függ a kis tyúkxaros pici élete, egyedül helyváltoztatásra se képes.

Vedd fel, aludj vele, hordozd, szoptasd igény szerint, és add meg neki, amire szüksége van. Te is érzed, hogy neked is így könnyebb.

És hidd el, hogy nem fogja ezt megszokni! Amint elkezd kúszni, mászni, el fogja foglalni magát azzal. Utána feláll, lépeget, mire kettőt pislogsz, addigra futni fog, te meg sprintelhetsz a kismotor után.

Most tanulja meg azt, hogy bízzon benned. Azt, hogy te mindig ott vagy, ezért nyugodtan eltávolodhat, mert nem hagyod ott. Pont az a gyerek lesz egész nap a se.ggedben később, akiből ez a bizalom hiányzik, és azt tanulja meg, hogy te otthagytad, nem ment el oda, ha sírt, ezért neki kell rád akaszkodnia, hogy a közelben tudjon.

Tapasztalat. Három gyerekem van. Sose hagytam őket sírni, rengeteget hordoztam, iszsz volt mindegyik. Nekem is elmondták, hogy elrontom, elkapatom, végig fogja sírni az ovit. Ehhez képest pont mi voltunk azok, ahol 2 nap volt a beszoktatás, egy percet sem sírt, mert tudja, hogy azt mondom, hogy ébredés után egy kicsit játszik, és megyek érte, akkor 10000%, hogy menni fogok. Most már kamasz a legnagyobb, és nincs gond a leválással nàla se. Annyi, hogy nem lázad, és szeret velünk beszélgetni. Hú de borzasztó!

Úgy csináld, ahogy nektek jó. Az hülyeség, hogy még az egyetemről is majd négykézláb jár haza cicizni, szóval az ilyen tanácsokra ne hallgass, és nem kell a babádnak sem az ajtó egyik oldalán sírni, neked meg a másikon.

Nálunk az egyik gyereket le lehetett szépen rakni az ágyába, a másikat nem, így velünk aludt és két évesen ment külön ágyba (akkor büszkén és hiszti nélkül). A nagy mindig jobban szerette magát altatni, a kicsi mindig jobban igényelte a testi kontaktust. Nem egyformák ők sem, mi sem. De egyszer minden elmúlik, nem marad baba egyik gyerek sem.

Akkor vagy önző, ha ő már majd menne, de te nem engeded, de amíg ő kéri a közelséget, addig miért lennél az?

Szerintem te is tudod, hogy az önzőség nem ezt jelenti. Azt csinálod, ami a babádnak jó, és mellesleg neked is könnyebb így (most), ez hol lenne már önzőség?

A kisebbikkel én is így csináltam, tök jó volt, és nem éreztem, hogy ez kizárólag az én kényelmemet szolgálná. Mondjuk azt hozzá kell tennem, hogy amikor már tényleg megelégeltem a ringatva, hordozva altatást (ő sosem aludt el cicin), akkor eléggé megküzdöttünk a dologgal. De muszáj volt, műtötték a lábam, nem tudtam vele sétálgatni. 9 hónapos volt, muszáj volt akkor rászoktatnom arra, hogy ülve is el tudjam altatni. Nem tetszett neki, két hétig sírva aludt el, pedig fogtam, csak ő azt akarta, hogy járkáljak vele. De nem volt más választásom, meg kellett szoknia.

Most három éves, egy éve dolgozunk az önálló alváson. Tudom, hogy sokan az 5-6-7 éves gyereket is altatják, de én már nem akarom altatni, én csak lefektetni szeretném. Előtte egy éven át minden esténk arról szólt, hogy valaki mellette fekszik, és két-három órán keresztül várja, hogy elaludjon. Nulla közös időnk volt a férjemmel, és ami mégproblémásabb, hogy a nagyobb tesóra sem volt úgy időnk, hogy csak vele foglalkozzunk. Pedig ő nagyon igényelte volna, hogy mondjuk hárman leüljünk beszélgetni, társasozni, vagy valami, amit az öccse mellett nem lehet, ha ébren van.

Szerencsére az önálló alvásra szoktatás már ment sírás nélkül, de azért így is kellett hozzá minden este két óra, mire végre elaludt, mert volt, hogy percenként be kellett menni hozzá. Most már ez lecsökkent félórára.

Biztos vagyok benne, hogy ha pici kora óta úgy szoktatjuk, hogy csak lefektetjük aludni, akkor most nem lenne ez, és nem vezetett volna ilyen rögös út idáig, de akkor meg csecsemőként küzdöttünk volna meg a dologgal, és azt nagyon nem akartam, hogy beteszem az ágyába, és üvölt, amíg el nem alszik, szerintem ez elég kegyetlen dolog. Így ugyan hosszadalmasabb folyamat rászoktatni arra, hogy egyedül elaludjon, de már akkor is érettebb ehhez, mint pár hónaposan lett volna.

16, ő nem a Nazzi. A stilusa nem ilyen te is tudod.

Kérdező, Nazzi egy furcsa, elmeállapotában megkérdőjelezhető nő, aki minden héten kiir egy agyament kérdést.