Hogyan tudnám én is olyan jól csinálni, mint Dobó Ági instaanyuka?

Úgy hogy az insta fotokhoz vigyorogsz, posztolod es akkor rolad is mindenki azt fogja hinni hogy franko anyuka vagy...

Basszus komolyan aztvhiszed nehany foto alapjan hogy ő a mintaanyuka?

Azt figyelembe kell venni, hogy instagramra mindenki a pozitív dolgokat pakolja fel. Biztos ő is kiborul vagy elfarad sokszor, csak ezt nem osztja meg.

Ne érezd magad ezért rosszul.

Én nem vagyok instaanyuka,de ugyan ilyen az életem(jó,nem "tájföld",de egyéb utazás) és nem értem,másnak miért problémás a gyerekkel az élet.

Nálunk mindig rend és tisztaság van,van kaja, dolgozom,terembe és futni járok, a nyaralunk,utazunk,a gyerek nem keni a plafonra a kaját, nem őrjöng, szépen viselkedik. Soha nem fogtam fel a gyerekvállalást egy tortúrának, reggel nem döntöttem magamba a kávét,hanem sportoltam és nem hagytam el magam. Babával mindent ugyan úgy lehet csinálni,mint nélküle. Hozzáállás kérdése. Nekem is van gondom,rossz napom,tépem a hajam néha,hogy mások miatt stagnál egy-egy dolgom,de nem fogok megzavarodni,hanem mondjuk edzek egyet és máris könnyebb:). És nem,nincs sem nagymama,sem szitter,sem bejárónő. És elhanyagolt gyerek sem. A gyerek pedig nem kiskirály itthon,hogy mi ugráljunk miatta és tomboljon,hanem meg lehet vele mindent beszélni. Mikor pici volt,jött velem mindenhová, futni is,ebbe nőtt bele. A kiegyensúlyozott, mozgalmas,de nem őrült életbe. Szerencsére a párom is ilyen és nem kell neki mondani,hogy segítsen pl.

Van egy közeli ismerősöm, sokat vagyok náluk, úgyhogy látom a hétköznapokat is. 33 éves, 3 gyereke van, a legkisebb 1 éves, majd 2,5 és 5. Egyetemi végzettsége van, okos, tájékozott nő. Jó alakja van, mindig ápolt, csinos. Jól főz, a ház tiszta, persze a gyerekek miatt néha van rendetlenség, de nem tartós. A gyerkőcökkel rengeteget foglalkozik, az 5 éves már tud írni, olvasni, kézműveskedik velük, tanítja őket apró dolgokra. Ráadásul most ment vissza dolgozni heti 2 napra, és így is mindig topon van. Mondjuk a férje a tenenyér hordozza az biztos.

Volt egyetemi tanárom: munka mellett csinálta a Phd-t, 3 éves ikrek plusz egy 5 éves mellett. Mindig csinos, mosolygós, ápolt volt, tele energiával.

Ők nem az instának éltek, egyszerűen ilyenek voltak. Én bevallom, hogy szeretek lustálkodni, néha tele vagyok energiával, néha meg semmit sem csinálnék. Ha munkáról, tanulásról, gyerekről van szó, akkor én is a maximumot nyújtom, másban viszont nem zavar a lazaság.