Nagymamák, milyen családanya a lányotok/menyetek? Egyetértetek a nevelési elveivel, gyermekgondozásával?

Mast nem tehet egy anyos vagy nagymama. Ha nem ert egyet akkor ne is menjen mert nincs joga belemakogni foleg egy anyosnak nem

Ugyanaz jutott eszembe, mint az elsőnek. Egy nagymama csak beletörődni tud a lány/meny nevelési elveibe, mert beleszólni nem sok joga van.

Anyukam nem ert egyet velem sok mindenben, ezt tobbszor is mondta, mindezek ellenere azt mondja mindig, hogy szerinte nagyon jo anya vagyok, de o teljesen mashogy csinalna, a gyereknek meg a hazassagunknak szerinte nem tesz jot, hogy egy szobaban alszunk. Mondtam neki, hogy koszonom a velemenyet, de ezt majd mi eldontjuk. Ettol fuggetlenul felhozza idorol idore, foleg, hogy a tobbi nagyszulo is vele ert egyet. Az sem segitett, mikor elmeseltem a katasztrofalis eredmenyeit a javaslataiknak, amiket kiprobaltunk hosszabb ideig. Valahogy talan ugy elhetik meg, hogy ha nem ugy csinalom, ahogy ok, akkor ok lehet, hogy rosszul csinaltak. Hiszen, ha biztosak lennenek magukban, akkor nem sertodtek volna meg azon, mikor azt mondtam, hogy koszi, de mi mashogy csinaljuk. Vagy nem tudom, ez miert van. Miert ne lehetne mindkettonknek igazunk, mikor mas-mas gyerekekrol van szo? En sem kritizaltam ot, mert kulonszobaba rakott engem, es mert sosem voltam joalvo, aminek ehhez is lehet talan koze. De en nem akarom ezt fejtegetni, mert nem tudhatom, hogy nekik hogy volt a legjobb, mindenki altalaban ugyis a legjobb tudasa szerint csinalja. Szoval en nem ertem, hogy mivel lehet egyetnemerteni, mikor teljesen mas gyerekrol, anyarol es aparol van szo, egy teljesen mas eset. “Jo” volt, mikor az unszolas, sokadszori magyarazas hatasara kiprobaltuk a javaslataikat, aztan fogtuk a fejunket, mert meg faradtabbak lettunk, es nem ok voltak itt ejjelente, nem ok keltek a gyerekhez 10-20-60 percenkent koszonhetoen a szuper otleteknek. Nem akarom rajuk fogni, hiszen mi dontottunk ugy a ferjemmel, hogy kiprobaljuk, de aztanaz, hogy ment a sertodes, meg kapom a szoveget, hogy nekem semmit nem lehet mondani, mikor vegul visszaalltunk a sajat jolbevt modszerunkhoz, azt azert durva hataratlepesnek gondolom.

Jó anyának tartom, bár sok dolgot mi másképp csináltunk. De meg szoktam kérdezni, hogy miért úgy csinálja, sokszor ahogy elmagyarázza, rájövök, hogy így jobb. Példáué nekem furcsa volt, hogy nem nézte az időt, mikor szoptatott, hanem kapott a baba, amikor sírt. Mondta, hogy igény szerint szoptat, mert így kap elég ingert a melle, és lesz tej, meg hát a gyerek nem gép, hogy 3 óránként lehet csak éhes. Igaza volt, mert ő tudott is szoptatni sokáig, mi annak idején legtöbben csak 2-3 hónapig. Van még sok dolog, amit én máshogy csináltam, de nem szólok bele, legfeljebb megkérdezem, miért úgy van, ahogy.