Nálatok melyik szülő kapja a kényelmetlenebb feladatokat? Mennyivel másabb vele a gyerek viszonya?

Hát ezt az apjával kell megbeszelned. Nekem is sok beszélgetesbe(olykor vitába) kerül, hogy igenis ne én legyek mar mindig a rossz zsaru. Cserébe persze nekem is engednem kell, de pl az apja meg mindig engedékenyebb. Termeszetesen valtozott, de eleinte olyan volt, mintha hirtrlen 2 gyereket nevelnék 1 helyett.

Velem még mindig szofogadobb, ha megjón az apja onnantól néha eldzalad a gyerekkel a lo, de már jobb a helyzet, mint volt.

Azt mondom, beszélj apukával ha kell minden nap. Más nincs.

Hmm. Mintha én írtam volna ezeket a sorokat. Komolyan elgondolkodom néha, hogy ha nem lennék, akkor hánykor feküdne le aludni a gyerek.

Szóval nálunk és én, az anya, vagyok a rossz arc.

A viszonyom csodás a gyerekkel, amíg kettesben vagyunk. Ha apa is ott van, akkor ő a sztár. És sajnos már inkább tőle kér engedélyt olyasmire a fiam, amire én nemet mondanék. Erre már rajött.

Valamint sokkal engedetlenebb is az apja jelenlétében. Gondolom azért, mert én többször szólok rá, kérek tőle valamit.

De én reménykedem, hogy engem se fog megutalni emiatt. Sőt... Esetleg meghalalja felnőttként.

Szóval szerintem ugyanúgy szeret téged is a fiad, de gyerekből van. Nyilván pillanatnyilag az fontos neki, hogy minden a kedve szerint történjen.

Azt hiszem (és a válaszok is ezt mutatják), hogy ez az általános, tehát az anya kapja a kényelmetlenebb feladatokat.

Én az apa vagyok. Hasonlóan van nálunk is, de vannak jellemző különbségek is:

Pl. hazaérek, de nem hozom a csokit. Csoki evés végén van, én ebben még szigorúbb lennék, mint a feleségem. Legföljebb 2-3 naponta engedném, nem minden nap.

Szerintem kulcskérdés, hogy mennyire egyeznek a nevelési elképzeléseitek. Nálunk elég nagy az egyezés.

Az tény, hogy ha én készítem reggel, akkor nincs sürgetés, mert engem csöppet sem érdekel, ha 5-10 perccel később érünk oda az óvodába. Viszont az annál inkább érdekel, hogy kisfiam a reggeli szertartásait meg tudja csinálni: bújás, plüssfigurákkal való "fontos" tevékenységek, "filozofikus" gondolatok közlése öltözés, evés közben stb. Feleségem ilyeneknél tud kikattanni, én meg kivárom türelemmel.

Ha belemerül a játékba este, én is lazábban kezelem a fektetést, de azért túlzásokba nem esek. Nem az utolsó 5-10 perc játékon múlik, hogy kialussza-e magát a gyerek, de azt érthető igénynek tartom, hogy be akarja fejezni a történetet, amit elkezdett játszani.

Én sokkal könnyebben belemegyek olyanokba, hogy kisbiciklivel menjen óvodába (járdán megy, én mellette gyaloglok). Nem idegeskedek azon, hogy hogyan megyünk így át az úttesten meg effélék. Nem is szokott semmi gond lenni.

Nálunk csak a reggeli noszogatás egyértelműen az enyém, egész egyszerűen azért, mert én viszem oviba a nagyot. A férjem vagy 6-ra, vagy 7-re jár dolgozni, nem kínzom azzal a gyereket, hogy olyan korán menjen, ha nem muszáj. Szóval mikor készülődünk, csak én vagyok otthon, így ez egyértelmű. Minden másban viszont nálunk egyetértés van, a férjem is annyit enged a gyerekeknek, mint én, ugyanúgy rájuk szól, fegyelmezi, ellátja stb. őket.

Muszáj lenne ezt megbeszélnetek, mert az tényleg gáz, hogy apa mindig vicces és laza, anya meg sárkány :(