Lehet egy gyermeknek ugyanolyan teljes gyermekkora, akit csak egyik szülő neveli, mint ahol nem váltak el a szülők?

Hogy miért?

A tudat mindig bennem volt, hogy az a férfi aki velünk él, nem az igazi apám. Pedig sosem bántott, foglalkozott velem, de sose tudta anyámmal megadni az igaz család érzetét. És kamasz koromban ciki is volt számomra, hogy nevelőapám van...

Olyan soha nem lesz, mintha tökéletesen együtt nevelnék. Viszont ez nem jelenti azt hogy ne lehetne boldog gyerekkora.

Ha az apjával jó a kapcsolat, akkor lényegesen jobb helyzetben van, mint a többség.

Elvalt szulok gyereke vagyok, egesz kis koromtol volt nevelo apukam, akit szerettem is. Apa is viszonylag aktivan reszt vett az eletemben, ugyhogy gyakorlatilag 2 apukam volt. Megis rossz emlekeim vannak gyerekkorombol.

Amikor szuletett egy feltesom, onnantol ment a kivetelezes - anyu reszerol. Foleg, hogy en egyre jobban kezdtem apara is hasonlitani, es mindig ereztette, hogy en vagyok a csalad fekete baranya.

Kivulallok azt gondoltak, hogy tokeletes csalad vagyunk/voltunk, de amikor par embernek elmeseltem kesobb, hogy milyen gyerekkorom volt, igencsak ledobbentek.

Ugyhogy az a resze meg megoldhato, hogy a gyerek lasson mintat "apa-anya" szerepre elvalt szulok eseten is, de szerintem ha valaki a valas mellett dont, mert mar nem birja elviselni a masik ember szemelyiseget, semmi garancia nincs arra, hogy a gyerekben a hasonlo vonasokat majd jobban fogja tudni toleralni.