1 évesen bölcsibe adni? Lenne pár kérdésem lentebb!

Mint volt bölcsődei gondozónő: a kisebb (1 év körüli) gyerekek mindig könnyebben szoktak be a bölcsibe, mint a nagyobb, már anyukához nagyon kötődő gyerekek. Sokszor a "nem merem beadni mert megviselné" érzések inkább az anyától származnak, inkább ő nem tudja/nem akarja elengedni a piciket, a picik általában jól viselik a beszokást.

De én csak ennyit tudok hozzátenni, a helyzetedbe nem látok bele, te tudod eldönteni nektek mi lenne a jó, de szerintem nem olyan ördögtől való dolog korán beadni...Szerintem lehet nagyon szeretetteljesen és gondosan nevelni egy bölcsibe járó gyereket is, és baromira el lehet "rontani" és hanyagolni egy otthonlévő kisgyereket is, összességében nem ettől függ.

Bölcsiben dolgozom, volt már csecsemő csoportom is. Tapasztalatom, hogy az 1 év körüli gyerekek sokkal könnyebben szoknak be, mint idősebb társaik, könnyebben elválnak. Majd később: 2- 2,5 éves kor körül lankad a lelkesedés, gyakori a frusztráció, agresszivitás (leggyakrabban harapás)

Persze ez nagyban függ a szülő-gyerek kapcsolattól, ill mennyi időt tölt a gyerkőc a bölcsiben.

Nem azt mondom, hogy ez törvényszerű, mert nyilván nem! Odafigyeléssel sokminden orvosolható.

1. Dolgozhatsz gyed mellett.

2. Ha vissza szeretnél menni dolgozni, menj vissza dolgozni. Az senkinek se jó, ha úgy vagy otthon hogy nem akarsz otthon lenni, a gyereknek se, akárhány anya hazudja ezt magának vmiféle betanult elvárástól vezérelve.

Alaovetoen egyetertenek azzal, hogy 1 evesen meg nem adnam bolcsibe, mert egyszer kicsi, de mi van akkor, ha ez a munka hosszabb tavon osszessegeben tobb idot, energiat fog biztositani a szulonek, mikor a gyerekkel van? 6 oras munka 8 helyett mar onmagaban nagy dolig Magyarorszagon, es ha van mellette meg home office, es a Kerdezo sem utalja magat a munkat, akkor azert az nagyon nem mindegy. En hasonlo okokbol mentem “vissza” elbb, barcsak heti 16 oraban, de ot honapos gyerek mellett, es otthonrol dolgoztam, mikir a ferjem volt vele. Vegul 22 honaposan lett bolcsis csakis azert, mert igenyelte, bar meg nem akartam beadni.

A bolcsidei gondozok biztos tobbet latnak joval, mint en, de beszokaskor azert lattam az 1 eves gyerekeket sirva kovalyogni hosszu idon keresztul az anyjukat keresgelve, 1,5 eves kor folott ez nem. olt jellemzo, de alatta en ezt lattam abbol a par peldabol. Szoval gondolom, ez azert gyerekfuggo is. Ilyen picinek en meg nem szeretnem beadni, de en kulfoldon elek, es eleve rugalmas a munkam, reszmunkaidos allast is konnyebb talalni joval. Szoval en a helyedben a megerzesedre hallgatnek. Ezt az idot veluk amugy valoban nem hozza vissza srmmi, en sajnalom, hogy olyan korantol visszamentem dolgozni, de ott es akkor ez tunt jo dontesnek, mert nem tudtam, hogy talalnek-e meg ennyire jo es rugalmas munkat. Ennek pl. az az eredmenye, hogy most delutan 2-tol egyutt tudunk lenni ovi utan, nem kell egesz napra beadnom. Szoval osszessegeben igy tobb idot toltok vele.

A kutatások azt mondják, hogy a bensőséges anya-gyermek kapcsolat kialakulásához szükséges az, hogy az első éveket az anya a gyermekkel töltse. Én ezzel egyetértek.

Engem 6 hónaposan adott édesanyám bölcsődébe, mert akkor még az volt a törvény. Édesanyám csodálatos anya volt, mégsem alakult ki vele olyan kötődésem, mint a nagymamámhoz, akivel legalább a betegségeim és a szünetek idején együtt lehettem, mivel édesanyám dolgozott. Ma is a nagymamámhoz fűződnek olyan érzelmeim, amiket édesanyám iránt kellene éreznem. Vannak dolgok, amik, ha a maguk idejében kimaradnak, sosem lehet bepótolni a gyermek életében. Pl. ennek a babakori kötődésnek a kialakulását sem.