Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal Belépés/Regisztráció Egy véletlen kérdés Facebook






Kategória: Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések

A kérdés

Sokan miért akarnak mindenáron rábeszélni a gyerekvállalásra, amikor ők maguk szerint is szívás az egész?

Tisztazzuk előre: nem vitát akarok, légy szíves kulturáltan válaszoljatok, ne bántsuk egymást.

Tehát: egy csomóan, mikor meghallják, hogy nem akarunk gyereket a férjemmel, rá akarnak beszélni hogy hát mégis miért nem és dehogynem, szüljek legalább egyet, mondván az mennyire jó lenne nekünk elvileg, ugyanis már korban vagyok. (29 éves vagyok)

Azonban kb egyetlen egy pozitívumot nem tudnak felhozni a gyerek mellett, azonkívül hogy “cuki” meg hát jó hogy van. Sőt saját bevallásuk szerint is baromi szívás és nagyon fárasztó is egyben, sok-sok idegeskedés, nem alvás, aggódás, stressz, rengeteg pénz stb. Rendszeresen hallgatom barátoktól, kollégáktól, hogy a gyerekük így kiidegelte őket, úgy kiidegelte őket, hónapok óta nem alszanak, rengeteget idegeskednek, nagyon feszültek, hasonlók.

Akiknél már nagyobbacska, 3-4-5 éves a gyerek, ők arra panaszkodnak, hogy hisztiznek össze-vissza, boltban/buszon/utcán/játszon/oviban jelenetet rendeznek, rosszalkodnak, csak azért sem fogadnak szót.

2 hete voltam körmösnél, akinek van egy 4 éves fia és most velünk volt, amíg csinálta a körmöm, mert nem tudta megoldani a gyerek felügyeletet a körmösöm. Háát...alig vártam, h végre kész legyek és eljöhessek. A kissrác végig hisztizte/ordította/visitotta/rosszalkodta azt a durvan 2 órát. Hol lökdöste a körmösömet, hol sütit evett és az egesz csokis arcát belekente az anyja pólójába. Aztán kiment az udvarra, behozta a kismotort a műhelybe (haz melletti kis épület egyik szobája lett megcsinálva “szalonnak”) az anyja kifejezett kérése ellenére és ordítva motorozott fel-alá stb stb. Azt hittem sose lesz vége.

A másik kollegám mesélte, hogy a 6 éves gyerekének most az az új “hobbija”, hogy semmit nem hajlandó megenni, még csak megkóstolni sem akar semmilyen olyan ételt, amihez épp nincs kedve, kb alig hajlandó valamit megenni. Már pszichológushoz is vitték, hogy hátha valami egyéb probléma van mögötte, de elvileg semmi, rendben van a kislány, épp csak ezt a korszakát eli. A szülei meg már idegileg kivannak, mert 2 gyerek van és amit nem eszik az egyik, azt megeszi a másik és fordítva és sokszor kétfele kell főzni, hogy mindenki tudjon enni...

Aztán másik kolléganőnk azt ecsetelte ma bent, hogy rettentően szemtelen és flegma a 15 éves lánya, külön kérvényt kell mindenért benyújtani, ha tehetné csak a gépet nyomná. Kolléganőm megkérte, hogy pakoljon el a szobájában és porszivozzon össze, mert 12-kor még az agyban fetrengett, ugyanis előtte este hajnalig gépezett. Erre a kislány közölte, h majd holnap, most nincs kedve. Ekkor raparancsolt az anyja, hogy nem holnap, hanem most azonnal, mire közölte a kislány, hogy “Jól van már te bolond, nem kell kiabálni.” Totál sokkolodtam, hogy ilyen stílust tényleg megengednek maguknak egyesek a szüleikkel szemben. És a lista kb végtelen, ez csak nehány eset. Olyat, h mennyire csodálatos h gyerekük van és milyen jó volt ez a közös program vagy az, ilyet szinte alig hallok. Inkább az a végkimenet ezeknek a közös programoknak is, hogy a gyerekek behisztiznek valamin és megy a vita.

A saját anyukám is azt mondta, hogy félre ne ertsem, imád engem és az ocsemet, nagyon örül h vagyunk neki, de ha ma elölről kezdhetné 5x átgondolná, hogy vállaljon-e gyereket. Tök sokat beszéltem vele erről a témáról nyíltan, terhesség-szülés stb. Háááát, alapból is a hideg raz a terhesség és főként a szülés gondolatától, de amiket anya mesélt..😱 Előbb kötném fel magam, és emelem kalapom azok elott, akik ezt önként bevállalják. Tehát még a saját édesanyám is azt mondja, h óriasi felelősség, stressz, idegeskedés, aggódás egy gyerek és amint megszültél onnantól a saját eletednek jó időre annyi. Sőt pontosabban azt mondta, h soha többé nem is lesz olyan, mint gyerek előtt. Illetve azt is mondta, h ő nem hazudik nekem és nem beszél mellé, sokkal több a negatívum, a stressz, a bánat és társai egy gyerekben, mint az öröm.

Mondjuk én kis korom óta mondogatom, h soha nem lesz gyerekem és ez a mai napig változatlan, sőt napról-napra egyre erősebb bennem ez az érzés, valahogy a fent felsoroltak közül egyik sem hiányzik az életünkből. Szeretem a nyugis, azt csinálok, amit akarok, akkor amikor akarok életemet, ezt nem aldoznam fel egy gyerekért, de mégis UFÓ-ként néznek ránk, amikor közlöm h nem akarunk és konkrétan ra akarnak beszélni. És igen ezek az emberek, akik megállás nélkül panaszkodnak a gyerekük miatt.

Mégis miért? Miért akarnak olyanokat rávenni a szülésre, akiknek egyetlen porcikájuk sem vágyik ra? De ami teljesen érthetetlen, hogy tényleg megállás nélkül panaszkodnak, ennek ellenére mégis mindenkit győzködnek, hogy hát gyerek az kell, jó az. (?) Tenyleg érdekelne mi motiválja őket.

(Bocsi hosszú lett)



  máj. 20. 18:19  Privát üzenet  

A válaszok
Szerintem akadnak páran, akik azért akarnak rábeszélni, mert ők már megbánták, és azt akarják, hogy te is szívjál. Ilyen is előfordulhat. De a többségben valahogy ez bele van kódolva, nem tudom miért és hogyan, de sokan vannak, akik hozzád hasonlóan már gyerekkorukban is azt mondták, hogy ők nem akarnak gyereket, aztán jött egy férfi/nő az életükben és valahogy természetesnek tűnt, hogy akkor most esküvő, ház, autó, gyerek, kutya stb. És utána jön a nagybetűs élet a gyerek(ek)kel, ami valóban csupa stressz, aggódás, féltés, és rengeteg pénz és energia. És sokan legbelül úgy érzik, hogy talán jobb lett volna, ha nem vállalnak gyereket és irigylik a gyermekteleneket (nem akiknek nem lehet, hanem akik saját választásukból nem vállaltak gyereket). Akár bevallják, akár nem, sokan vannak így. Nem kifejezetten megbánják, hogy lett gyerekük, hanem csak azt mondják, hogy ha újrakezdhetnék, akkor nem vagy nem biztos, hogy újra bevállalnák. Én is így vagyok. Amióta gyerekeim vannak, onnantól már nem veheted olyan félvállról se a saját se a világ dolgait, mert te még okésan elvagy a leghülyébb helyzetben is, az ember megél a jég hátán is, ha muszáj, de amikor már egy-kettő-három stb gyerekért is felelsz, onnantól benne van a görcs az ember gyomrában és szorít a mellkasa folyamatosan. Hiába mondja bárki, hogy a gyerek csupa öröm és boldogság, nem igaz, mert igen, öröm és boldogság, de mellette egy csomó fájdalom, félelem, bizonytalanság és bizony teher is. Onnantól nem tehetsz meg akármit, mert mindig figyelembe kell venned a gyerek érdekeit is. A legapróbb példa, nem költözhetsz olyan könnyen egy másik országrészbe ha ott találsz egy jobb melót, mert szegény gyereket ki kell venned a jól megszokott oviból-gimiből akárhonnan és mi lesz vele, el kell hagyja a barátait. De azt is jobban meg kell gondolni, hogy mire költesz, főleg, ha nem vagy úgy eleresztve anyagilag és főleg, ha olyan típus vagy, aki szeretné a gyereke jövőjét anyagilag is megalapozni és neki gyűjtesz lakásra vagy taníttatásra. Szóval szerintem, ha úgy érzed, nyugodtan állj be azok közé, akik nem vállalnak gyereket, hidd el, nem kevesen vannak.

A válasz 78%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 76%-ban hasznos válaszokat ad.
# 1/7Időpont máj. 20. 18:44 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Tényleg nehéz a gyermekvállalás,de aki azt mondja,hogy visszacsinálná az egészet,az olyan,mintha szembeköpné magát.Az,hogy nem is egy,hanem kettő vagy három gyerek után mondja valaki,az még borzasztóbb.

Nekem 3 gyermekem van,imádom őket,a legjobb érzés a világon,mikor azt mondják,anya szeretlek.Szeretek velük játszani,foglalkozni,énekelni,rajzolni,kitalálósat játszani.Szeretem látni,ahohy napról napra okosodnak,fejlődnek.Hogy anyák napján elmondanak 5 verset,3 éneket és én sírok,mert igenis szeretek az anyukájuk lenni,illetve bármikor ha újat tanulnak az oviban és előadják.Azt az örömöt nézni az arcukon,ha kapnak valamit,vagy kirándulni megyünk,mostmár biciklizni is,vagy épp rokonlátogatóba a családhoz.Naphosszat sorolhatnám,miért jó,hogy vannak nekünk!

Szoktak rosszalkodni,szoktak visszabeszélni,nyaggatni kell a nehezebb napokon,h öltözzetek,induljunk oviba.Sajnos az első gyermekem krónikus beteg is,sokat járunk orvoshoz,hogy tünetmentes legyen.Akkor persze én is panaszkodom,vagy ha mindhárom beteg és lázas és nyűgös.De SOHA nem mondanék olyat,hogy ha újra kezdhetném nem vállalnám.Mindenkinek vannak nehezebb időszakok,és akkor mi van?Ki kell mondani ezeket,de attól még nem azt jelenti,hogy nem akarjuk a gyerekeinket.

Még annyit tennék hozzá,én mindig azt vallom,aki nem szeretne gyermeket,ne is legyen!Mert így is nehéz,sok olyan dologgal jár,amihez önzetlennek,erősnek,felelősségteljesnek kell lenni,szóval csak rosszul jön ki belőle mindenki.

Nem lehet,hogy te nem szeretnél gyermeket,és csak a rosszat látod,hallod meg az egészben?Szerintem senkinek nem tartozol magyarázattal,csakis a te dolgod(és a párodé),hogy valaha lesz-e gyermeked.



A válasz 66%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 65%-ban hasznos válaszokat ad.
# 2/7Időpont máj. 20. 20:09 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Furcsa ismeroseid vannak. Az en kollegaim, barataim is elmondjak a negativ oldalt, de nem idegelik ki oket a gyerekeik. Van hogy mergesek, vagy haragszanak, de a legbosszantobb helyzeteket is humorral kezelik. Az en kornyezetemben kiegyensulyozott szulok vannak. Egy csomo vicces sztorival meg kozos elmennyel. Igaz az en ismeroseim kozul a legtobben egyutt vannak a gyerek apjaval/anyjaval es a pasik is kiveszik a reszuket a bulibol.(iskolaba/ovodaba hozni, vinni, ha betegek otthon maradnak veluk stb. ) Ez biztos sokat szamit.

A válasz 64%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 78%-ban hasznos válaszokat ad.
# 3/7Időpont máj. 20. 20:25 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Mondjuk még ha a saját anyád is azt mondja neked, hogy több bánata volt veletek, mint öröme, nem csodálom , hogy így gondolkodsz. Én nem érzem így és nem mondanék ilyet a gyerekeimnek. Nem kötelező gyereket vállalni, még életemben nem győzködtem senkit, viszont azzal nem értek egyet, hogy ilyen sötéten írod le az egészet, mert fantasztikus egy gyerek, még a nehézségek ellenére is.

A válasz 76%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 75%-ban hasznos válaszokat ad.
# 4/7Időpont máj. 20. 20:32 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Nekem nagyon rosszul esett volna, ha anyu azt mondja nekünk(3 vagyunk tesók), hogy ha újra kezdhetné nem kellett volna egyikünk vagy másikunk.Mondjuk soha nem hallottunk tőlük ilyet pedig volt lemondás is az életükbe miattunk.Valahol érthető ha a saját anyád ezt mondja mitől éreznéd, hogy az anyaság bármi jót jelenthet az életben?

Én 30+ lettem anya.Nem bántam meg a gyerekeimet és soha nem gondolnám,mondanám hogy bár visszacsinálhatnám, pedig ha úgy vesszük előttük már volt az ember életében egy ritmus,megszokott dolgok amik borultak.De nem bánom azt bánnám, ha nem volnának.Viszont engem senki soha nem próbált rábeszélni, hogy na akarj szülni, mert az milyen csodás.Néha morogtak a gyerekre ha valami olyat csinált, de sokszor meg nevetve meséltek vicces sztorikat.

Amúgy nem kell mindenkinek szülőnek lennie csak azért mert házas és abban a korban van, hogy szülhetne.



A válasz 69%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 79%-ban hasznos válaszokat ad.
# 5/7Időpont máj. 20. 21:31 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
En nem akarnalak rabeszelni, nem mindenkinek valo a gyerek. Az elso harom evben alig aludtam, 18-22 honapos kora kozott minden delelott visitott, most is minden ebredes utan 3 evesen szinte mindig nyugos, olyankor nehezen lehet vele birni. De sosem csinalnam vissza, a ferjem mellett o a legjobb dolog az eletunkben, sokkal tobb oromet ad, es valami olyan szeretetet, amit elotte el sem tudtam kepzelni, pedig a munkamat is szeretem, nem azert vallaltam a gyereket, hogy celt adjon az eletemnek, es most az uton levo masodikat sem. Sirtam a boldogsagtol, mikor pozitiv lett a teszt, mikor meglattam eloszor az ultrahangon. A szulesem nagyob nem volt konnyu, hosszu ideig labadoztam is utana, honapokig nem voltam lelkileg sem onmagam, 6 honapos elmult a gyerekem, mire el tudtam kezdeni igazan szeretni, de 100x is vegigcsinalnam ujra erte. Vagy legalabbis 10x biztosan :D Imadom, ahogy huncutul csillognak a szemei, ahogy megmagyarazza, hogy miket gondol a vilagrol, ahogy odabujik hozzam, atolel, es azt mondja, ,,szeretlek, anya”. Es ezeket soha egyetlen percre sem feledteti el az, amikor mar egy oraja visit, vagy huszadszorra kell kelni hozza, mert beteg. Igen, faraszto, de ezt vallaltuk kozosen a ferjemmel. Sok munka, kitartas, turelem, onismeret, fejlodes szukseges hozza, hogy az ember ne kattanjon be, de az a szeretet, amit mar a letezese onmagaban ad karpotol mindenert, engem legalabbis.

A válasz 51%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 74%-ban hasznos válaszokat ad.
# 6/7Időpont máj. 20. 22:17 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

Nem kell félreérteni, anyukám nagyon szeret minket és nem azt mondta, hogy bánja, h megszült minket! Azt mondta, hogy ha ma elölről kezdhetné, sokkal jobban átgondolná, hogy újrakezdené-e az egészet, így h már pontosan tudja mivel jár egy gyerek. De ettől független szeret minket. Én egyébként ezen nem sértődöm meg, én magam nem is neveltem gyereket, "csak" hallom nap, mint nap a sztorikat, meg látom magam is az utcán, boltban, buszon a hisztiző, vergődő gyerekeket és mégis maximálisan meg tudom érteni. Mindent megtett értem is és az öcsémért is és nem bánja, h vagyunk neki, de tény és való, h rengeteg idegeskedés, stressz és aggódás jár egy gyerekkel.

Egyébként ezeket, h szerinte több az idegeskedés és stressz egy gyerekkel, mint az öröm kb 1 éve mondta egy beszélgetés kapcsán, én mégis kis korom óta állítom, h nem akarok gyereket és ez változatlan a mai napig. A férjemben pedig megtaláltam A Férfit, ő a mindenem, nagyon szeretjük egymást, DE neki sem szülnék. Tehát ez rám nem igaz, h majd jön egy olyan férfi, akiért bevállalnám, mert nem. Egyetlen egy férfiért sem vállalnám be.

Ettől független természetesen köszönöm a válaszokat! :)



# 7/7Időpont máj. 21. 10:50 Privát üzenet

Értesítsünk róla, ha új válasz érkezik? Válasz küldése



Kapcsolódó kérdések
Miért ekkora szívás ez az egész?
Mi értelme van ennek az egész életnek, ha csak a szívás van folyamatosan?
Fiúk, lányok! Kezeket fel aki úgy érzi, hogy az élet ennél rosszabb már nem is lehet, csak egy kalap sz. R az egész, egy nagy szívás úgy ahogy van? Kort is írjatok légyszíves.
Miért van az, ha valaki "fehér port" szív, akkor kb. a 3. szívás után iszonyatosan ver a szíve, levegő alig, és remeg az egész teste? (és még jó pár napig gyorsabb a szívverése)
Akartatok már véget vetni az életetetnek mert rájöttetek semmi értelme csak szívás az egész? Mi az élet értelme ha az embernek nincs pénze nem tud nyaralni menni nem tud gyereket...
Ismerős az a fickó aki mindig rosszban sántikál, és csodálkozik hogy miért szívás az egész élete?

Kérdések a Gyerekvállalás, nevelés rovatbólKérdések az Egyéb kérdések rovatból








Minden jog fenntartva © 2019, www.gyakorikerdesek.hu | GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Kapcsolat: info (kukac) gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!