Vállalnál így “közösen” gyereket?

"Egyszer így működik, másszor meg úgy". Csakhogy a felelősségteljes, felnőtt nőkre nem jellemző, hogy önként és dalolva váljanak egyedülálló anyákká.

Persze mindenki a saját életének kovácsa. Én így nem vállalnám, az tuti.

Válaszom ez lenne:

Rendben szivem, holnap megyek az ügyvédhez, megirjuk a válási papírokat, aztán kalap kabát, mehet mindenki amerre lát.

Hörcsögöt sem, nemhogy gyereket!

Ez olyan otthonülős feleség-vállalkozó férj felállásnak tűnik, ahol a gyerek arra kell, hogy a feleség ne unja szét a fejét a nagy otthonlétben!

Nem vallalnek, mert az jutna az eszembe, hogy mi van, ha elpatkolok par even belul es nem lesz olyan apja a gyereknek, aki hajlando lenne gondoskodni rola.

De nem is kell ehhez meghalni, eleg ha eltorom a labam, vagy korhazba kerulok vagy ket hetre. Akkor ki fog a gyerekkel torodni helyettem?

Mert az apa valoszinuleg nem, ha igy all hozza.

A gyerek amugy sem egy haziallat, amivel le lehet razni a masikat, hogy “Tessek, ha ennyire akarod, akkor legyen, de en nem foglalkozok vele, a te dolgod, te kutyad/macskad/aranyhalad.”

Annak a gyereknek erzesei lesznek es mivel fizikalisan lesz apja, igy igenyelni fogja a tarsasagat erzelmileg, szellemileg is. Nem lesz egeszseges szamara az ilyen szintu kozombosseg az apa reszerol.

Persze benne van a pakliban, hogy apuka ranez a babara es egybol megvaltozik a velemenye. De ez kb mint a kaparos sorsjegy, arra alapozni jovot es gyereket nem lehet.