Mit tennétek, ha a gyermeketek ilyen helyzetbe kerülne?

Igen, beszélnék.

De a fiad próbálta mondani a tanítónőnek,hogy hogy történt valójában?Mert ha szegény meg sem szólalt, akkor a tanító jogosan hihette azt,hogy a kislány mond igazat.

Szerintem hagyd a francab hisz a tanar lezártnak tartja az ügyet az ha beszelsz vele ugyis az lesz hogy mindenki a sajat gyereket védi.

Egyébként a gyerekek ilyenek otthol mindenki máskép adja elő.

Tanulság fiaddal beszéld meg legkozelebb ne uson vissza hanem azzonal szóljon a tanárnak.

Vag ha vissza út akkor adja elő az egesz dolgot uhy ahogyan az történt a tanárnak .

Voltunk mar ilyen helyzetben. En megemlitettem a tanarnak, hogy nem csak a gyerekem vert, hanem elotte o is kapott, de azt is momdtam, hogy ettol fuggetlenul beszeltem vele es remelhetoleg tobbszor ilyen nem fog elofordulni.

Valoban beszeltem errol a fiammal es azt mondtam neki, hogy legkozelebb ne adja vissza, hanem nyugodtan legyen o, aki szol a tanarnak.

Az ilyesmi elég gyakori. Mindig annak van "igaza", aki hangosabban sír, vagy elsőnek árulkodik/hazudozik.

Én megemlíteném a tanárnak, de jó eséllyel úgysem fognak nektek hinni.

Szia! Átérzem a helyzetet, tipikus, jól írta az egyik válaszoló, hogy mindig annak hisznek, aki hangosabban sír vagy mondja a sérelmét. Nyilván a tanítóknak is nehéz egy ilyen szituáció, hiszen nem látta, nem tudhatja mi történt.

De! Nálunk már 1. év második hetében megállapította ezt a fiam, és csak azt tudtam neki mondani, hogy legyen mindig becsületes, vállalja fel, amit csinált, akkor is, ha mások nem így tesznek, és ő kap ezekért a dolgokért fekete pontot, beírást, bármit.

Naívan azt gondoltam, ha így tesz, akkor a tanítónőknek is fel fog tűnni, hogy ez a gyerek nem hazudik. De sajnos nem így történt, ezért egy idő után azt is megmondtam a fiamnak, hogy nem érdekel, milyen rosszpontot kap, ha őszintén megmondja, mi történt, és tudom, hogy bízhatok benne, én ugyan le nem fogom szidni ezért.

Elég rossz érzés, hogy így szembekerültem az iskolával, de ez van. Viszont az jól esik, mikor a szülőtársaktól hallom, hogy mesélte otthon a gyerekük, hogy a fiam kiáll az igazságért másokért is a tanítókkal szemben, és nem sunnyog, nem keni másra a dolgokat. Nem könnyű így az élete, az évek során bebizonyosodott, hogy a tanárok a lapulókat szeretik, nem tudnak mit kezdeni azzal, ha egy gyerek nem fél tőlük.

A kérdésedre a válaszom az, hogy próbálj meg beszélni a tanítónővel, és mondd el neki, hogy nyilván nem kellett volna visszaütnie, azonban a fiad nem hazudott, és szeretnéd, hogy a jövőben hallgassák meg a másik felet is ilyen helyzetben, mert fontosnak tartod, hogy a gyereket ne arra neveljék az iskolában, hogy sunyinak kell lenni, akkor elérhet az ember bármit.

Persze az én tapasztalatom az, hogy a tanítónők azt gondolják, a szülők elfogultak a saját gyerekükkel szemben, azt hiszik, nem hazudik, pedig igen. Nálunk konkrétan közölték is, hogy „minden gyerek hazudik” (ha így van, akkor viszont miért hisznek bármelyiknek is? :)).

Igen, fontos a gyereknek is a bizalom. Ha elmondta az igazat, ki kell állnod mellette. Most nem a fekete pont miatt, azt nyilván megérdemelte, de nem hagynám ennyiben, mert így a kislány azt csinál, amit akar, hiszen ezt is megúszta. A tanító néni meg így nincs reális látószögben, azt hiszi, a fiad a verekedős gyerek, ráadásul egy lányt ütött meg...

Érted, az a gond, hogy egy torz képet kapott a helyzetről a tanítónő, a gyereked meg van büntetve, a másik bűnös pedig nem.

Igen, beszélnék vele. Már csak azért is, hogy lássa a tanár, hogy te kiállsz a gyereked mellett, mert ha nem, később jobban rá fog szállni.

Sajnos az én lányommal gondok vannak, szekálják, és ő bizony visszaüt. Bármi konfliktus van, alap, hogy ő hazudik. Én rendszeresen bejárok a suliba, a tanár már menekül, ha meglát. Fekete pont vagy beírás soha nincs, mert tudja, hogy akkor másnap már ott lennék. Viszont a lányom sokszor meséli, hogy mik voltak, és hogy a tanár nem neki hitt.