Mennyire vagytok benne az iskolai divathóbortokban?

Hát ha leírod,hogy a te idődben mi volt,akkor meg tudom mondani,hogy azóta mi változott:)

18/l

Szia!

Nincs gyerekem, csak emlékeim, talán hasznos lehet a válaszom.

Soha, semmilyen "divathóbortot" nem tudtam követni, mert szimplán nem volt rá pénzünk. Nem volt tamagochim, nem voltak menő ruháim, nem futotta sminkre, maximum ha örököltem valamit a nővéreimtől, de azok nem voltak elit cuccok, és nem is az én stílusom volt.

Furcsa, ma már kevésbé érzem ezt gondnak, akkor nagyon megszenvedtem. Nagyon szerettek a szüleim, "csak" ezeket nem tudták finanszírozni.

Azt gondolom, ha egyszer gyerekem lesz, én az arany középutat fogom választani: Szeretném, ha jól érezné magát a bőrében, szeretném, ha új nadrágra vágyna, az ne okozzon gondot, de nem fogok kiszórni egy valag lóvét az ablakon, csak mert mindenki annyiért vesz egy totál felesleges baromságot.

Remélem meg tudom neki tanítani, hogy egyedi legyen, és abban nagyon szívesen segítek. Hogy megtalálja önmagát, a stílusát, és ezt nagyon szívesen fizetem is.

Azért persze azt hiszem, bizonyos szinten belefér a divatmajmolás is. Pl egy koncertjegy, mert minden csaj épp az aktuális szépfiúért rajong. Ezen én is átestem, ártatlannak gondolom, egy élmény pedig csak összehozza a fiatalokat. :)

Így próbálnék meg lavírozni a saját stílus, a divathóbort, és az anyagi lehetőség között, aztán majd az élet válaszol, hogy sikerült :)

7,5 éves elsős lányom van, és 6 éves nagycsoportos fiam.

Már az oviban megy a menőzés, pl a fiam sosem látott Pókemberes mesét, mégis olyan karakteres pólót kért a Mikulástól, mert a haveroknak sok ilyen cuccuk volt. Neki is volt ez az, mindenféle karakteres holmik, pl Transformers, Angry Birds stb, de Pókember az pont nem, és fontosnak tartotta, hogy legyen :/ pedig alapvetően egyáltalán nem érdeklik a külsőségek, csak a srácokhoz-való tartozását akarta így erősíteni. Lett neki, de azóta is kb ugyanúgy öltözködik mint korábban. vagyis leveszi a polcról a legfelsőt "jólesszaz" felkiáltással...

Ugyanígy a lányoknál is már az oviban a csajos mesehősös cuccok menőnek számítanak, pl eleinte pónik, aztán hercegnők, majd Monster High... mondjuk a lányom szeret öltözni, frizurázni, kinézni :)

a csini*kontra*praktikus vonalon valahol középtájra igyekszem belőni a holmivásárlást nekik, nem fullterndi a ruhatáruk, főleg, hogy nagyon szerényen élünk. de ha van kérés akkor ésszerű határokon belül teljesítem, cseréve ők sose élnek vissza vele, nincs követelőzés vagy hasonló akarom-hiszti. tudják, hogyha tudom, megoldom, ha nem, akkor azért nem, mert fontosabb dologra kell a pénz.

Mondjuk nemrég volt egy eset: a lányom örökölt szép, minőségi és márkás farmereket keskeny-egyenes szárral. igen ám, de most a kifejezetten cicafarmer a divat, minden osztálytársnője olyat hord. a lányom kérte, hogy vegyek neki, kapásból nemet mondtam, mert ott volt a sok újszerű, gyönyörű nadrágja, gondoltam minek költsek rá, 2-3 hónap alatt kinövi és hát ugye van mit felvennie, ami ráadásul csupa olyan márka amit én nem tudtam volna megvenni neki: Next, GAP, MiniBoden és hasonlók, örültem, hogy kaptuk és nem kell költeni rá.... nem hozta fel többet, de valamivel később kezembe került egy régi fényképem, amin egy bűnronda pulcsiban vagyok. Utáltam, de muszáj voltam hordani, mert nem vettek nekem másikat. annyira visszajött az érzés, hogy mennyire sz*rul éreztem magam benne, hogy másnap vettem a lánynak 2 cicafarmert, egy világosabbat meg egy egészen sötétet. Nem bántam meg, pazarul áll neki, és örökké ezeket hordja, imádja.

De nem kapott villogós cipőt/magas sarkú szandált/lovas magazin-előfizetést/sütibabát/világítós sellőt és még nagyon-nagyon sok mindent, amit megkívánt másoktól az osztályban. Pár napig ment a sóhajtozás, hogy húúúú, de aztán ki is fulladt nyom nélkül. Azért ha valamit igazán, de nagyon és valóban szeretne, akkor megtalálom a módját, hogy meglepjem vele...

Amúgy meg, a kis megkívánós dolgokra kapnak zsebpénzt, ebből intézik, ha kindertojást/bizb*szos újságot vagy akármit ha venni akarnak. Tanítom őket beosztani, gyűjteni, megtanítom mi a kamat, mi a hitel stb, úgy egyáltalán, hogy hogyan kell bánni a pénzzel. Volt, hogy sokáig gyűjtöttek valami konkrét dologra, hiába tudtam, hogy baromság, hagytam h megvegye, mert azt akartam, hogy tanuljon meg spórolni valamire amire vágyik, érezze át milyen érzés elérni a célt, és megtanulja megbecsülni amit nagy nehezen megszerzett. Szerencsére mi a férjemmel nem élünk különösebben a tárgyaink függésében, így a gyerekeink sem. Rengetegszer látom a környezetemben, hogy a nekem mi van-neked mi van játszma alapján mérik fel egymást a gyerekek és a szüleik is. Mi hál istennek nem. Asszem a csóróságunk kimaxolja a kreativitásunkat és a képességet, hogy képesek legyünk észrevenni, amit értékelhetünk. Ettől függetlenül, bizonyára lesz majd kamaszkorban olyanjuk, amikor a pénztelenségünk igazán keserves érzéseket generál számukra. Vélhetően nem tudom kivédeni, de lehet, hogy nem is feltétlenül kell. Az ember alaptermészete, hogy vágyik a jobbra/többre. Csak kesergés helyett inkább tenni kell érte, és én erre szeretném megtanítani őket. Épp ezért azt gondolom, hogyha határtalan anyagi lehetőségeink lennének, akkor sem kapnának meg mindent amit elnyekkentenek. Tehát visszakanyarodva az alapkérdésedhez: a divathóbortokba minimálisan engedem belefolyni őket, ésszerű kereteken belül. Pl hiába divat mostanság drága menő kütyükkel traktálni a gyerekeket, feleslegesnek tartom. Oké, érjen el ha kell, legyen mobilja mondjuk. De nem 7 évesen többtízezres készüléke korlátlan nettel és hasonlók. Arra, hogy tudjon híni, elég egy kevésbé menő készülék is. Vagy hiába divat a félvállas tatyó, nem akarom hogy a gerincferdülésre rátegyen egy lapáttal vele, nem veszek neki. Szereti a különleges írószereket, kapott strasszkövekkel töltött szárú tollat ő is - na bumm. ELkezdték az osztályban a csajok egymás között cserélgetni a szines-szagos kicsi dekorradírokat, ő is be akart szerezni egy csomót: mondom pont erre jó a zsebpénzed, eldöntheted megéri-e elkölteni ilyesmire...

múltkor a boltban beszélgettünk a joghurtok felett állva: jé, hello kittis danone joghurt, epres, valamennyi gramm, X ft. mellette a sima dobozos epres danone, ugyanaz a mennyiség, ugyanaz az íz, csak minta nélküli, kb feleannyiért. volt nagy csodálkozás, hogy dehát miért kerül dupla annyiba a mintás doboz, amit úgyis kidobunk?

12 éves, hatodikos. Az osztályban iphone és airmax láz van. Airmaxet nem kap, mert nem tud vigyázni a cipőire, jó, ha két hónapot/egy szezont kibír a lábán egy cipő. Telefonja egy régi samsung van, érintős, de nem okos. Itthon használhatja az apja régi iphoneját, de a lakásból ki nem viheti, simkártya sincs benne, csak wifin keresztül játszik rajta. Szeretne újat, de a telefonjára se vigyáz, van, hogy napokra elhagyja, került már elő hűtőből, ágy alól, barátnőnél felejtette, stb.

A ruhák nem érdeklik, csak azért öltözik fel, hogy legyen rajta valami. Nagy ritkán megtetszik neki valami, de később nem veszi fel. Pl tavaly egy vásárlás alkalmával meg volt őrülve a nyári ruhákért, kapott is párat, aztán soha nem vette fel, mert inkább rövidnadrágban járt. Azóta meg kinőtte.

Sajnos tisztában vagyunk vele, hogy az esetek nagy részében csak fellángolás miatt kér valamit, de állandóan nem mondhatunk neki nemet.

Sok mindenben hasonló a módszerem, mint a 4-es válaszolónak. Kis különbség...

Viszonylag szegényen nőttem fel, és sokszor kell tudatosan figyelnem kell magamra, hogy ne kezdjek kompenzálni emiatt.

8 éves a fiam, 3,5 a lány. A nagy focira jár középsős kora óta, így bizonyos sportruházat alap, és inkább a jó minőséget vesszük meg, minthogy hamar tönkremenjen.

Így a focira megkapja a nike, adidas cipőket, melegítőket, és mivel inkább sportos, mint elegáns stílusú, a legtöbb utcai cipője is márkás. A legtöbbet a [link] oldalról rendelem, így akár 4-6 ezerért is lehet adidas cipője, nem gond, ha többet veszek egy méretből. Itt "muszáj" így öltözni, nem tudom kikerülni.

Az iskolai ruhában viszont nincs kérése, a mesehősökből kinőtt, egyszerűen bemegyek vele az üzletbe (legtöbbször H&M és C&A és a fent írt honlap), és vagy választ magának, vagy ha épp nincs kedve be se jön, csak hagyja, hogy vegyek neki valamit.

A suliban fiúknak viszonylag kevés hóbort van, tavaly egy focikártya gyűjtésben voltunk, de nem zavarta, hogy nincs hozzá album, vagy néha egy-egy újság, de ezt mind a saját zsebpénzéből intézi. (heti szinten kap pénzt), de minden pluszt, még a nasit is ebből kell rendeznie. Így eldönti, megéri-e neki.

Minden héten félre kell tennie a zsebpénzéből, ezt gyűjti, plusz ide kerül a nagyszülőktől, dédiktől kapott pénze is, ebből minden évben egyszer vehet csak valami nagyot, tavaly telefont vett (nem viheti be a suliba), tavalyelőtt xbox játékot, előtte meg semmit :)

A kicsinek még minden mindegy, bármilyen lányos ruhát felvesz, persze előnyt élvez nála, ha figurás, de nem gond, ha nem Jégvarázsos pl.

A játékokkal is úgy vagyunk, hogy ugyan a reklámokból lát néha neki tetszőt, és szól, hogy kell neki, de a boltban már simán beleegyezik egy értelmes társasba.

Igyekszünk nekik tetszőt választani, de olyanokba nem mennék bele, ami teljesen ellenkezik az én elveimmel.

Oviban volt egyszer egy kukamánia a fiam társai közt, de szerencsére meggyőztem, hogy nem sok értelme van, és viszonylag hamar lecsengett...

A lánykánál is igyekszünk így tenni.