Kisfiam elsős, egymás után két fekete pontott kapott azért mert nem ette meg az ebédet. Mikor én szóltam bent a suliban nem baj ha nem eszik. Ma már üvöltve sírt nem akar menni. Másoknál is van ilyen?

Az én gyerekkorom is tele volt ilyen tanárokkal. "Más örülne neki te meg otthagyod"

Nem csak azért nem ettem meg, mert nem volt szimpatikus ránézésre, volt, amelyik nem ízlett, volt, amit nem kívántam, vagy egyszerűen nem voltam éhes.

Egyszer egy tanár folyamatosan piszkált, féltem tőle, betömtem, visszahánytam.

Az egész tanáriasztal látta, utána már csak azzal piszkáltak, hogy sovány vagyok és napfényen élek.

Az összes ilyet le kellene ültetni egy asztalhoz és egész nap tömni.

Ha az iskolás nem akar enni, ne egyen, semmi baja nem lesz.

Én bemennék és megbeszélném, ne a tanárnő mondja már meg, mit csináljak az étellel, amit kifizettem. Megvettem. A gyerek ha akarja megeszi, ha nem, nem. Szépen vagyunk, ha a tanárnő mondja meg mit csináljak a kifizetett dolgaimmal.

Az meg a másik rész, hogy lelkiismeretfurdalást csinál a gyereknek, sőt rossznak nevezi és bünteti, amiért nem eszik. Így kezdődik egy szép kis gyermekkori elhízás.

Azt meg, hogy hisztizett, el tudom képzelni. Ha nem akarja megenni, a felette álló személy meg fenyegeti, még szép, hogy kiáll magáért. Nincs túl nagy eszköztára, de igazságérzete az igen.