Nőnapkor felköszöntitek a tanítónénit?

Igen, ebben igazad van.

Adj ajándékot annak (a szavaid akár), aki szemben jön veled az utcán és látod, hogy sír, vagy szomorú..

..adj annak, akiről tudod, hogy nincs neki.

Adj vigaszt annak, akinek fáj valami.

Adj magadból, őszintén, csak azért mert megteheted és mert meg is kell, hogy ez a világ, ami megérett a beöntésre, legyen néhány pillanatra jobb is, annál, mint ami..

De ne azért adj valakinek valamit, mert a gyereked pedagógusa.. Neki "nincs szüksége" rá. Max az emberi szóra,egy gesztusra, ár/érték nélkül.

Ne "kötelességből", mert ezt várják el, mert ezt illik...

Mindenkin nem segíthetsz, nem adhatsz mindenkinek virágot, akinek aznap van a névnapja, vagy aznap van nőnap, karácsony...pedig lehet, hogy van akinek Te lennél az egyetlen, akitől kapna bármit is...

Olyan sok egyszerű dolog van a világon, ami sokkal többet ér a pénzért megvásárolt dolgoknál (közvetve vagy közvetlenül),legyen az figyelem,törődés,akármi.

Lehet "szeretni" pár kedves szóval, a tisztelet megadásával, egy papír szívecskével és macskakaparással írt köszöntéssel a gyereked kezéből is egy pedagógust .

Felesleges, ok nélküli dolognak tartom "libát" vinni oda ahol nincs vásár...

Mondok mást.. Van egy Hölgy, aki a gyerekeim szülinapi tortáját készítette, mindenkinek olyat, amilyenre vágytak (tettem ezt azért, mert az egyik kívánságának engedve "csodatortát" kapott, és a többiekkel szemben is így éreztem fair-nek, hogy megtehessék), karácsony előtt nem sokkal a soros tortát hozta, és a gyerekeknek bónusz hozott linzert. Nem sokkal előtte, a gyerekekkel porcelánygyurmáztunk, és az Ő számára is készítettünk karácsonyfa díszt -megköszönve azt az örömet amit a munkájával okozott a gyerekeknek. Némi borravalóval (nem ezrekről beszélek, és így éreztem jónak mert tudom, hogy neki is vannak gyerekei) együtt átadtam neki karácsonyi ajándékként, amikor a számlát kifizettem, és elsírta magát..azt mondta százból egy ha van aki ilyet tesz, Ő még soha nem kapott..

Aznap arra gondoltam, szép ajándéka volt az életnek, hogy ezt megtehettem és így örült neki.

Ennek láttam értelmét, őszintén.

Ha év végén visznek a gyerekeim virágot (mindig megkérdezem őket,szeretnének-e vinni, akarnak-e készíteni valamit -hiszen velük vannak nexusban a pedagógusok, én csak járulékos dolog vagyok ebben a kapcsolatban), és azt mondják annak akinek adják: köszönöm, hogy törődtél velem/szeretlek- annak látom értelmét.

Lehet, hogy hülye felfogásom van...de vannak ilyen sarkalatos dilijeim amikhez ragaszkodom..