A tanítónéni személye szerintetek mennyire befolyásolja a gyerekek viselkedését?

Szerintem nagyon fontos a pedagógus személyisége. Persze ahogy nőnek a gyerekek, felvérteződnek, de nem tudom, ti hogy vagytok vele, nekem még gimiben is befolyásolta az „órai munkámat” és a motivációmat, a tantárgy iránti lelkesedésemet (vagy utálatomat) az, hogy éppen ki tanította.

Sőt, a munkahelyünkön is befolyásolja a hangulatunkat, munkavégzésünket, hogy a főnök miként viselkedik. Persze felnőttkorra jó esetben már megtanuljuk kezelni a hülyéket, illetve meg tudjuk védeni magunkat, és mivel kialakult az énképünk, nem zuhanunk meg, ha egy olyan ember kritizál, szól be, stb., akiről monduk tudjuk, hogy primitív bunkó.

Alsóban a gyerekemnél nincs összehasonlítási alapom (mindkét tanítónője rémes volt), de óvodában sajnos háromszor is cseréltek óvónőt, s jól látszott a különbség.

A következetlen, flegma, időnként elbődülő és ordibáló óvónő viselkedése kontraproduktív volt, a gyerekek azt „tanulták meg”, hogy lehet rosszban sántikálni, mert az első pár rosszalkodót úgysem veszi észre, csak az x.-el kiabál majd. És nem is kedvelték, mert a társaik előtt alázta meg őket.

A halk szavú, ámde folyton rájuk figyelő óvónőnek sosem kellett felemelnie a hangját, a gyerekek imádták, csüngtek rajta, és nem is rosszalkodtak (egyrészt, mert figyelt, így még idejében tudott szólni, másrészt mert kedvelték, hisz emberként bánt velük).

Szóval szerintem igen, egyértelműen hat a gyerek viselkedésére a pedagógus személye.

Mindenre befolyással van a tanító személye. Eleve meghatározza, hogy a gyerek szeret-e iskolába járni, szeret-e tanulni, hogyan tanul, mennyire igyekszik.

Azt látom, hogy semennyire nem érdekli a gyereket, hogy adott tanítónéni szigorú-e vagy sem, nincs arra hatással, hogy mennyire szerethető személy a gyerek számára.

Mint ahogy a tanító által szabott büntetés sincs arra hatással, hogy szereti-e a gyerek őt vegy sem.