Elnézést az ékezetek hiánya miatt-Mit tegyek ha 4. es fiam /10éves lesz/szuper érzékeny mindenen sír és abszolut gyerekes-nem gondolkodik, nem gondoskodik a saját dolgai korul, ugy ahogy ezt már az o korosztája java csinálja?

Pici korátol sírással intézett el mindent, /akkor is ha ezzel nem ért el semmit/gyakran felkapja a vizet-már a toronyépítés idejében 1-2 évesen azt felborítva és sírva ment tovább, majd késobb ugyanígy minden uj dolgot sírással kezelt kivéve az ovit-azt szerette, . Nagyon bolondos, gyerekes vicces kisfiu, ami viszont így 10évesen a nagyszáju csajok-osztálytársak számára már kezd ciki lenni, mert bizony ehhez még nagyfoku sokszori értetlenség is csatolodik, gyakran leszolják, kineveteik, kihagyják lekiabálják. Stb. Nehezebben fog fel, ért meg dolgokat, és konnyen felejt. Ehhez hisztis síros, és persze otthon meg nagyszáju. Szinte napi szinten probálok vele beszélni, megértetni, hogy hogyan miként kéne mindig picit jobban onállosodnia a saját dolgait intézni-pl. fuzeteket konyveket észben tartani, tanárokat kérdezni dolgokrol, elintézni egy szakkort . Stb. és azt is, hogy a sírás még 2éves korban aranyos és megsajnálják, de 10évesen max kirekezstik és senki nem fog vele akarni beszélni vagy játszani. Még sincs semmi haszna, gyakran kiabálok, hisz az ember turelme is véges, és mikor reggel 7-kor azért kell visszafordulni, mert a nagy vihar után láthatoan nedves kornyezetben borult idoben a drága fiad szandált vett fel zoknival 10 évesen, elég kiakaszto. És mikor még rámondja, hogy mert én nem mondtam. Amit nem mondok, csinálok intézek tolok, huzok az nincs. 0 energiát fektet a tanulásba rakodásba, és néha az életébe is. Elvan magának a maga kis világában, a maga tempojában a fura viselkedésével-megorjít. Reméltem azért így a 10éves kora felé haladva elhagyja a sírást, de tévedtem. Azt hisszem jon huzzá a pubertás is, hiszen konkrétan ha egy kérdést nem ugy teszek fel ahogy tetszik, vagy kínos téma jon elo már sír . Hiába magyarázok, modnok meg sokszor játsza hogy nem érti vagy tényleg nem érti, hisz mint mondtam valamiért lassubb a felfogása, ehhez persze jona nagyfoku le se futyuli az egész dolgot cakkompakk ahogy van . Mit kezdjek velle,? De komolyan? Legnagyobb félelmem, hogy elnyomott, kirekesztett lesz, aki nélkulem semmit, szinte látom magam elott 30éves oreglegényként a kanapénkon ulve munka nélkul. De tényleg, pedig Isten látja lelkem probálom ugy probálom beletuszkolni az onálloságot, hogy picit karakánabb legyen, talpraesetebb, hogy nem lesz elég a vicc a bolondság a két szép szeme meg a joszívu naivsága, eltiporják, hisz milyen világ van kint. És semmi.