Más tizenéves is így éli meg a szülőktől való “elválást”?

Igen, általában ebben a korban alakul ki a saját vélemény.

(Apámnak volt egy bölcs mondása:

6 évesen a szülő az isten, a hibátlan.

16 évesen a világ leghülyébbje, akinél mindent jobban tudsz.

20 környékén pedig elkezded reálisan látni.) :)

Igen, ez teljesen normális a te korodban.

Én is sokkal érettebbnek hittem magam, bizonyos szempontból az is voltam, mert nem volt normális szülőm, aki figyelt volna rám, ennek ellenére nem züllöttem el. De most 28 évesen látom, néhány dologban még mindig éretlen vagyok, többek között a szülői hiány miatt. Egyik oldalról adott, másikról elvett tőlem, hogy nem foglalkoztak velem.

A szüleid igazsága pont annyira igazság, mint a tiéd, ahány ember, annyi igazság. Normális, hogy másképp gondolkodsz dolgokról, ez így van rendjén.

Én viszont nem gondolom, hogy csak hiszik a tinik, hogy érettebbek. Én is sokkal érettebb voltam mint amit a szüleim hittek rólam, nekem abszolút nem volt meg ez a "csalódás", hogy jajj ezt mégis rosszul gondoltam. Azok a baromságok sem jöttek be amikkel riogattak, hogy semmit nem tudok a felnőtt életről és majd ha külön kell élni akkor belátom, hogy nem volt igazam stb. Ezek közül egyik sem jött be, 16 évesen is ugyan az volt az elképzelésem az önálló életről mint most 30 évesen. Semmibe nem buktam bele, semmivel nem volt nehezebb mint amit elképzeltem, életem legjobb időszaka volt. Soha nem is vágytam vissza gyereknek lenni (amivel szintén riogattak), sokkal jobb felnőttnek lenni.

Szóval szerintem közel sem biztos, hogy a szülők jobban tudják meg majd mekkorát csalódsz meg milyen éretlen vagy. Saját magamból kiindulva egy 16 éves is lehet kellőképp érett az önállósághoz, közel sem biztos, hogy a szülő többet tud vagy igaza van bármiben is.

Én az írásodra reagálnék.😄

Annyira görcsösen próbálod magad minél valasztakesobban, felnottesebben kifejezni, hogy ennek köszönhetően néhány mondat már teljesen osszefuggestelen.

Csak egy tipp, rosszindulat nélkül.

Ne akarj többet mutatni annál, mint ami vagy, és sokkal szebben is kitudod fejezni amit szeretnél.

Másik, ugyan nem ismerünk, így fogalmunk sincs mennyire vagy érettebb a korodnal, de a 16 évesek zöme biza azt gondolja ő már több ennél. Én is azt gondoltam akkor. 😊

Én ezt úgy éltem meg, hogy... :D Picit viccesen. xD

Szóval nálam sajnos édesanyámon csattant az ostor (fiú vagyok). Édesapámmal nagyon kiegyensúlyozott volt a viszonyom végig. Mármost mi anyummal elkezdtünk veszekedni a 13. születésnapom másnapján, és ez a veszekedés eltartott a 17. születésnapomig. :DDDD Mármint nem egy témán, hanem folyamatosan; a két szülinapomon meg átállt a kapcsoló. :DDD

Tehát nálunk ez relatíve sokáig tartott, és ahogy visszaemlékezem, édesanyám végig óriási türelemmel, óriási szeretettel próbálta átvészelni. Hát... Elég szerető édesanyám van, mert elviselhetetlen voltam, na. xDD

Menet közben kaptam két anyai pofont, amik nagyon kellettek. Nem volt nagy egyik sem, nem fájtak abszolút. Csak a helyes irányba terelt, mert nem ment máshogy. Nagymamám utólag elmesélte, hogy az arany szívem mindkettő után ment hozzá sírva, hogy "Megütöttem a gyereket!" :D

Aztán mikor 17 éves lettem, akkor ahogy itt előttem is mondták, rájöttem, hogy anyum nem a leghülyébb ember és nem tudok tőle mindent jobban. Vannak területek, amikben igen, határozottan többet tudok, de olyan is van, amikben meg ő tud többet. És azt is tudom, hogy történhet akármi, renghet a föld, összedöntheti a világot egy vihar, lehetek akármilyen utolsó suttyó bűnöző, az anyám örökké szeretni fog. És ez óriási erőt ad. El tudom hinni, hogy lehet engem szeretni.