Ateista szülők! Mit szólnátok, ha a tizenéves gyereketek fel szeretné venni a Katolikus vallást, meg akarna keresztelkedni?

Csalódnék benne, nem ellenezném, de nem is segítenék neki.

(Megkereszteltek babaként, még áldoztam is, ennek ellenére így felnőttként kevés dologgal tudnak jobban felidegesíteni, mint a vallással)

4.es voltam, mikor minden osztálytársam az első áldozásra készült. Hát ln is szerettem volna. Így anyum beszélt a pappal, megkereszteltek. Így lehettem elsőáldozó, bérmákozó. Járhattam betlehemezni (faluban laktunk) Aztán már nem is érdekelt a dolog.

Mikor az esküvőt terveztük a párommal, jöttem rá h milyen sok macerától kíméltem meg magam, h már túl vagyok ezeken. Nálunk csak azok házasodhatna templomban akiknél mind 3 megvan. A férjem pedig ragaszkodott az egyházi esküvőhöz (ő az a hívő, aki nem jár templomba).

Szóval én engedném a gyerekemnek, ugyan úgy mint nekem anyu

Elbeszélgetnék vele róla, hogy mi az oka. (Esetleg beszélnék annak a közösségnek a papjával is, ahova jár vagy járni akar, hogy mit lát a gyereken, milyen a hozzáállása, a motivációja stb.)

Ha azt látnám, hogy külső hatás az ok (pl. a barátai elsőáldozónak mennek, vagy mások akarják rábeszélni, ráerőltetni), akkor próbálnám lebeszélni (addig nem mennék, hogy "nem engedem és kész", csak nagyon szélsőséges esetben)

Ha azt látnám, hogy tényleg belső oka van, és emellett lelkileg kiegyensúlyozott, és nem menekülni akar a vallásba, mert azt reméli, hogy így mások megoldják helyette a problémáit, akkor engedném és támogatnám.

Későbbiekre nézve az a véleményem, hogy lehet hogy kevesebb macerával jár majd, ha esküvője lesz, és már megkeresztelkedett, stb. , de szerintem a világ egyik leglükébb dolga a templomi esküvő, mert a válástól nem véd meg, és pl nálunk a férjemnek volt az első feleségével, nekünk nem lehetett, mert neki már volt -kissé igazságtalan...

Na nem mintha vágytam volna rá, engem ezektől a vircsaftoktól ráz a hideg...kirakatbalhénak tartom..