Kamasz gyereked / gyerekeid nem olyan, mintha kiszívnák az életerőt, a jókedvet belőled, ill. a családból, főleg karácsonykor és események kapcsán?

A kamaszok nagyon őszinték. Lehet, hogy úgy érzik, sok a képmutatás a karácsonyotokban? Esetleg ritkán látott rokonok előtt kell jópofizniuk? Ne vedd magadra, nyilván csak tippelgetek.

Lehet, hogy csak arról van szó, hogy nekik is meg kell még tanulniuk, hogy ha ők pocsékul érzik magukat, attól még nem kell mindenki más kedvét is elrontani. Szerintem ez nekem is csak kamaszkor után ment. Ebben az esetben az idő segít, és vannak technikák, amikkel jól lehet reagálni az undokoskodásra, üzenetként dekódolni és értő figyelemmel válaszolni, anélkül, hogy nagyon hagynád magad érzelmileg feltüzelni. A zsiráf-sakál kommunikációra keress rá, mondjuk idő kell, mire megtanulja az ember.

Saját gyerekeink még nincsenek kamaszkorúak, de a bátyám gyerekei pl. nem ilyenek voltak.

A szülőkkel szembeni vitáik megvoltak, de nem voltak ilyen "mindent leszólunk" típusúak.

Én kifejezetten örülök neki.

Idén elsőre végre belement a lányom (12 éves), hogy elég egy pici műfenyő, nem kell a hatalmas igazi fa, nem kell végre kidíszíteni az egész házat, nem kell összehívni az egész családot, akikkel nem is tartjuk a kapcsolatot. Ezeket mind a lányunk miatt csináltuk.

Úgy vártam erre a pillanatra, de komolyan, én nagyon nem szeretem az egész karácsonyi macerát. 24-én feldobok pár díszt a fára, 1 hét múlva leszedem.

Lehet, hogy valakinek nem fog tetszeni ez a hozzáállás, vagy azt fogja gondolni, hogy én vagyok a kamasz, de nekem tényleg ez az álláspontom, ha tetszik, ha nem.

Mázlista vagy, csak nem használod ki. Én már elmúltam 40 és kamasz korom óta se szerettem meg ezt a karácsonyi képmutatást, szóval nem biztos, hogy a korukra kell fogni. Lehet saját véleményük, ők nem szeretik és kész, szokd meg, hogy nem te döntöd el, mit szeretnék, mit nem.

Te tiszteletben tartod az ő érzéseiket, vagy csak fordítva várod el? Gondolom,a nagy dekoráció közben, 5percenként kérdezgeted őket, na, hogy tetszik a koszorú, a 25. ajtókopogtató, asztaldísz, meg a tököm tudja mi. Nyilván unott pofával mondják, hogy naaagyon szép, mivel NEM ÉRDEKLI. Aztán sértődötten mártírkodsz egy hónapig, hogy milyen undok gyerekeid vannak, akik folyton csak elrontják a kedved. Rosszabb esetben még azt is elvárod, hogy baromságokat fújkáljanak az ablakra, vagy részt vegyenek a mézeskalács sütésben, miközben őket NEM ÉRDEKLI. Ne csodálkozz, ha utálják. Ismerem ezt a típust. Egyik barátnőm ugyanez. Képes vérre menő vitákba belemenni bárkivel, aki kibírja, hogy nem tolong a karácsonyi vásáron, mert nem érdekli 😂 Nőjetek már fel! Lehet díszítgetni, sütögetni, vásározni, vagy amit akarsz, csak olyan társsal tedd, aki szintén azt szeretné, aki meg nem, azt hagyd békén. Cserébe neked se kell, búvárkodni, sárkányrepülőzni, vagy falat mászni, ha nem akarsz. Gondolom, neked se tetszene, ha köteleznének rá.

Én se vagyok az a kimondott "ádventelős" típus, most elég szűken is vagyunk a lakásban a díszítéshez, illetve kézügyességem nulla.

Ettől függetlenül, csoda számba menne, ha a 14 éves fiamat pl be tudnám vonni, hogy "kreatívkodjunk, kézműveskedjünk kisfiam". Úgy nézne rám, mint aki nem látott még hülyét.

Kicsi korában együtt sütöttünk, díszítettünk mézeskalácsot. Na ez a tinédzser évekre teljesen elmúlt.