A kamasz gyerekedre mi a jellemző inkább? Szívesen megy családi programokra a szülővel/szülőkkel, vagy inkább a barátaival van,vagy leginkább otthon, a szobájában?

Én igazából nem szeretek sehová se menni. Se ilyesmi programokra meg családi összejövetelekre se. De úgyis elrángatnak a szüleim mindenhova ha akarom ha nem szóval nem nagyon van beleszólásom ezekbe sajnos és így mégjobban utálok ilyenekre elmenni.

Én azt mondom hogy ha nem akar menni akkor inkább ne nyaggasd vele szerintem mert lehet hogy ez után még rosszabb lesz (saját eset alapján).

16/L

Ez nálunk totálisan a programtól függ. Koncertre, moziba, fagyizni, strandra, Dédihez, unokatesóhoz bármikor jön az összes.

Falunapra, tesó előadására, a közelbe kirándulni, apa versenyére drukkolni már erősen hangulatfüggő.

De a barátokkal sem akarnak állandóan bárhová elmenni, ehhez nem elég extrovertált a banda. :)

Iskolába utálnak járni! Családi programokra csak muszályból, de azt is ritkán. Barátaikkal néha mennek ide, oda, ám nem viszik túlzásba azt sem. A szoba, az ágyuk a legfőbb program számukra. :-(

17 éves fiúnk 2 éve depresszióval küszködik, ettől mára az egész család is szenved. Iskolába ad hoc jelleggel jár. Kétszer volt pszichiátriai kórházi kivizsgáláson, kapott gyógyszereket, hetente jár pszichológushoz. Illetve néha oda sem hajlandó eljönni. Viszont megesik, egész nap fekszik, majd haverokkal elmegy moziba, csavarogni. Az is megesik, még az ő unszolásokra sem hajlandó kibújni a szobájából.

15 éves lányunk lassan kezdi átvenni fiúk stílusát. Egyre többször marad itthon fejfájásra, hasfájásra hivatkozva. Nyolcadik osztály befejezését is veszélyezteti a sok hiányzással. Háziorvos különböző kivizsgálásokra küldte őt is, de semmit nem találtak nála. Vagyis ez lelki eredetű.

Hiába noszogatjuk őket mérgesen, máskor próbálunk szép szavakkal hatni az értelmükre, mindegyik módszer hatástalan. Szülőként teljesen tanácstalanok vagyunk! Mégsem lehet felkapni őket és elvinni iskolába. :(

Pár éve még semmi baj nem volt! Okosak, intelligensek, akkoriban aktivitásukkal sem volt probléma. Soha nem erőltettük, csupán bíztattuk őket, így sportoltak, mozogtak, magántanárhoz is jártak. (úszás, tenisz, karate, szalontánc, foci, lányunk még fuvolázott és street - hiphoptáncolt is) Manapság semmit nem csinálnak!

Olyan, mintha reset és delete gondot nyomtak volna rajtuk és már nem is a mi gyerekeink lennének. :(

Természetesen próbáltunk segítséget kérni családsegítőtől, iskolától, orvosoktól, pszichológusoktól, de nem jutottunk előrébb. :(

Én amikor annyi idős voltam (most 16 vagyok), szerettem ilyenekre járni a családdal, egyedül a nagymama hoz jarassal nem voltak elégedett, de az másik sztori.

Az öcsém viszont most 12, sehova nem akar menni, csak egész nál a telefonját nézni. Elég beteges szinten.

Úgyhogy ez változik, senki sem egyforma 🤷