Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kamaszok » Miért van sokszor ilyen kedvem?

Miért van sokszor ilyen kedvem?

Figyelt kérdés

Egyszerűen mintha kiszívták volna az összes energiámat:S Meg ha a barátaimmal vagyok tele vagyok önbizalommal, ha egyedül/családdal akkor meg inkább háttérbe vonulok. Ez miért van így?

13l


2010. dec. 26. 16:40
 1/7 anonim ***** válasza:

Hát talán a családban nem tudsz úgy kibontakozni,mint a barátoknál.

Talán félsz valamitől,hogy a családod nem fogadna el,vagy nem tudom,vannak titkaid a családod előtt?Vagyis,olyan titkaid ami fontos és a barátaid tudják a családod pedig nem?!

2010. dec. 26. 16:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/7 A kérdező kommentje:
Nem, csak valahogy a barátaimmal nagyobb a szám:D
2010. dec. 26. 17:13
 3/7 anonim ***** válasza:
rolam sokkal többet tudsz a barátnöm,mint anyám :)
2010. dec. 26. 19:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/7 A kérdező kommentje:
de én nagyon is jóban vagyok anyukámmal, azért furcsa
2010. dec. 26. 21:26
 5/7 olivér80 ***** válasza:
Próbálj meg párhuzamot kialakítani-e két élet közt,és ezt hogyan?-csak tanácsként.Ne arcoskodj,tartsd tiszteletben a barátokat némi távolságtartással,ne engedd el szabadjára azt az igazi tinis visszataszító stílust ami van manapság a fiatalokban,és bátran barátkozz a szüleiddel mivel mindig csak a javad akarják,szeresd és köszönd meg azt az időt mit még velük tölthetsz,másnak-e pillanatok már csak emlékképek.
2011. jan. 3. 13:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/7 anonim ***** válasza:

Velem is ez volt.:D

Barátok között be sem állt a szám,de ha pl. Karácsonykor mentünk közös vacsorára a családdal meg nem mertem szólalni.Ajándékokat is alig mertem odaadni.Utána jött egy gyökeres változás,átgondoltam,hogy ez mekkora hülyeség,hogy pont a családom előtt nem merek beszélni,amikor ők a legmegértőbbek velem.Szerintem gondold át ezt a dolgot.És bármilyen nehéz is,de vegyél erőt magadon és beszélgess:)

13/L

2011. jan. 3. 18:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/7 anonim ***** válasza:

20/L


Én is nagyszájú vagyok a barátaimmal, otthon régen csendes voltam, inkább ledőltem minthogy mesélnem kelljen milyen volt a koli, meg a hét a suliban. Aztán ott is nagyszájú lettem - elegem lett mindenből és elég durván meg tudtam mondani olykor olykor a magamét.


Szóval én is sokszor úgy éreztem hogy utálok otthon lenni.

Mondjuk nálunk a válás még hozzácsapott, hogy nekem 'idegenekkel' laknak együtt a szüleim.


A barátokat Te választod meg, de a családot nem. Hozzájuk jobban kell tudni idomulni - pedig pont nem így gondolná az ember- és én ezt utáltam tiniként.


Hogy a francnak érzem magam jobban a barátaimmal és mégis vagyok otthon? Anyuméknak meg persze rosszul esett, hogy nem velük voltam és anyum érezte is hogy nem szeretek otthon lenni.


Elég sokszor depiztem be. De amúgy most, különköltözve jobban is kezelhettem volna a dolgokat, csak már annyi idő után annyira belefáradtam hogy eleget tegyek az otthoniaknak...


Meg a barátaim azért a barátaim mert szeretnek olyannak amilyen vagyok. A családom meg azért a családom, mert rokonok vagyunk, de nem feltétlenül hasonlóak.


Egyébként én elég nagyszájú vagyok társaságban, kiv. 13évesen amikor elváltak anyuék, akkor hazaérve a koliból is csak aludtam meg neteztem.


Lehet csak szimplán most nincs kedved velük sokat lenni, de aztán ez úgyis változik, mert végülis a rokonaid.

2011. jan. 4. 13:40
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!