Mit csináljak, hogy a gyerekem ne legyen meleg?

örülök, hogy sikerült magát meggyőzni, hogy ez tény, el kell fogadni...

És ne féljen, nem lesz semmi baj... az a barátom, aki meleg, a suli legmenőbb srácai közé tartozik, és nyíltan felvállalja, senki sem ítéli el...

Lehet, hogy lesznek olyanok, akik nem nézik jó szemmel, de biztosra veszem, hogy a fia megtalálja az igaz barátait...

Most, hogy már így áll a dolgokhoz, lehet, hogy nem ártana egy komoly elbeszélgetés a fiával... Üljön le vele, és mondja meg, hogy nem ítélkezni akar, csak segíteni! És világosítsa fel, hogy így is kell védekezni a nemi betegségek ellen!

Sok sikert kívánok önnek, és a fiának a továbbiakban! :)

Örülök, hogy így gondolja!!!

Persze a társadalomban sajnos sokan vannak, akik nem fogadják el a másságot, legyen az bármilyen, de azokkal ne foglalkozzon, a fia boldogsága ezerszer fontosabb a buta embereknél!

Tisztelt Anyuka!

Én nem vagyok meleg, de más jellegű szexuális "elhajlásom" van, amit ön valószínűleg még nehezebben tudna elfogadni. Konkrétan szadista/mazochista vagyok. Ez nem olyasmi, amit befolyásolni tudnék vagy valaha is tudtam volna. Amióta az eszemet tudom, csalhatatlan jelei vannak a fájdalom/megalázottság érzéséhez való vonzalmamnak. Nem tehetek róla. Ennek ellenére, amikor tizenéves korom elején rájöttem erre, hogy ez mennyire nem "normális" és hogy a szexuális perverziók közé sorolható, teljesen magam alá kerültem. Kiszakadtam a közösségből, gyűlöltem magamat, nagyjából naponta futtattam át az agyamon az öngyilkosság szóba jöhető lehetőségeit. Anyám és apám semmilyen szexuális elhajlást nem viselhetnek, sosem mondtam nekik, hogy mi a helyzet, máig sem tudják. Egy színjáték volt a tinikorom, brutális önutálattal fűszerezve. Egy utolsó, életet sem érdemlő szörnynek gondoltam magam. Évek kellettek, hogy kilábaljak a gödörből és elfogadjam magam. Ez alatt az évek alatt mindent megtettem, hogy "normálisan" gondolkozzam, hogy normális dolgok izgassanak, stb. A próbálkozásom kudarcra volt ítélve. Pár éve kezdtem el elfogadni magam és kilábalni a depressziós korszakomból. Ha valamin az ember nem tud változtatni, akkor ezt el kell fogadni. A szexualitás ilyen. Az egyetlen dolog, amit az elutasítással elérhet, az az, hogy a gyerek teljesen egyedül fogja érezni magát (mint én voltam vele) és depresszióba menekül vagy éppen olyan társaságba, amiről ő tudja, hogy Ön elutasítaná. Hiszen - az ő fejével gondolkodva - ha Önnek nem kell, akkor majd másoknak, akik különböznek Öntől, talán kell. "Helyes útra" téríteni nem fogja, mert nincs is helytelen úton. A homoszexualitásban semmi "rossz", rendkívüli vagy gusztustalan nincsen, egyszerűen csak más. Igen, sokan utálják, megvetik a melegeket. Vegye észere azonban, hogy az ilyen emberek többsége műveletlen és halvány segédfogalma sincsen arról, hogy miről beszél, csak benyelt egy gyűlöletpropagandát és azt mantrázza. Nagyon sok ilyen embert ismerek/ismertem, tapasztalatból beszélek (sajnos).

Az Ön szóhasználatából úgy sejtem, hogy Ön vallásos és esetleg ez is közrejátszhat az elutasításban. Efelől lelki tanácsot - lévén ateista vagyok - nem igazán tudok adni. Én mindössze egy dolgot tennék hozzá a kérdéshez: A fia boldogsága nem kellene, hogy fontosabb legyen a vallási előírásoknál/berögződéseknél? A fia nem árt senkinek és semminek a homoszexualitásával, nem tehet róla ő maga sem, nem változtathat rajta. A legtöbb, ami elérhető az ügyben, hogy elfojtja magában az ösztöneit amennyire lehet és látszatéletet él szexuális téren. Ez egyenes út a kiúttalan boldogtalanságba és az ebből fakadó problémákba (alkoholizmus, családon belüli erőszak, depresszió, öngyilkosság, stb.).

Tisztelettel,

egy 21 éves egyetemista

Kedves Anyuka!

Legyen olyan kedves és áldozzon 1500 forintot egy könyvre. Fischer Eszter - Meleg a gyerekem?!

Én még ma kiolvasom, és a hétvége folyamán a szüleimmel is kiolvastatom. Nem hosszú könyv. Ez után másképpen fog a fiához állni.

Tisztelettel, MelegF/16 (tehát lehetnék akár maga Ábel is :))

A helyzet a következő... Én 17 vagyok és tisztában vagyok azzal, hogy meleg vagyok. Van egy párom akivel 1,5 éve vagyunk együtt és szeretjük egymást. Nekem elváltak a szüleim és mint átélő tudom mondani a legjobb amit tehet ha BÜSZKÉN a fiú mellé áll és segíti és támogatja őt. Édesapám a szemembe mondta a következő mondatot: "remélem mielőbb meghalsz écben". Gyerek vagyok én is és ő is - támogatásra van szüksége és arra, hogy elfogadják. Ha Ön nem fogadja el akkor annak két lehetséges következménye lesz: 1, a gyerek titkolózni fog Ön előtt és hazudni fog - 2, saját magát sem fogja elfogadni és ez sokkal rosszabb.

Tudom ajánlani: Fischer Eszter: Meleg a gyermekem.

NEM A MELEGSÉG A BETEGSÉG, HANEM A HOMOFÓBIA!

Úgy hogy nem kell a gyerek melegségét visszafordítani és nem is lehet!

Ajánlom anyukának Fischer Eszter: Meleg a gyerekem?! című könyvét elolvasásra!!!