Mért van az, hogy a kisebbik lányom soha sehová nem akar menni a testvérével? (Bővebben lent)

A nagyobbra is vigyázz.

Én nővér is vagyok és húg is (bár a nővérem sajnos nem él velünk) és én meg mondhatni a húgom árnyékában élek:)

Volt már, hogy elsírtam magam, mikor tapasztaltam, hogy kérdezek valamit és:

én: - kérdés

szülő: - hogy lehetsz ilyen idióta, ekkora baromságot, te nem vagy normális, stb. :)

Két nappal később ugyanezt megkérdezi a húgom:

Ő: - kérdés

szülő: - normális válasz

Mielőtt bárki azt mondaná, hogy azért, mert én idősebb vagyok, és tőlem többet várnak, elárulom, hogy folyton azt ecsetelik, hogy a húgomnak több esze van és érettebb. :)))

És nem engem akarnak piszkálni, KOMOLYAN gondolják. Hallgattam már ki beszélgetést :)

És mikor sírok, igen, emiatt, akkor először az, hogy: Ó, miért sírsz? Aztán hogy: Jaj, kamaszodsz, mekkora problémáid vannak! (fogalmuk sincs az okról)

Tehát ne a nagyobbat szidd. Én is piszkálom a húgom, mert elegem van belőle. Ha a kisebbre fogsz koncentrálni akkor a nagyobb issza majd a levét, lehet, hogy már nem kisgyerek, de akkor is.

Szerintem két testvér között egyáltalán nem szabad viszonyítani egymáshoz, pláne az egyik szemére vetni a hibáit. Mindkét gyereket ugyanúgy kéne szeretni, persze mindegyiket úgy, ahogy igényli.