Miért nem kapok a haverjaimtól együttérzést, ha valami bajom, gondom van? Miért nem éreznek együtt velem? 14/F

Igazuk van; haverság. Plusz, ilyen korban ne várj sokat a fiúktól nagy, lelkizős beszélgetések terén. Ha empátiára van szükséged, inkább keress lány barátokat, ők szívesen meghallgatnak. Vagy ha ez sem jönne össze, írd le nekem, együttérzésben jó vagyok. :)

14/L.

Egy 14 éves fiú már nem kislány. A gondjaidat nyugodtan oldd meg magadnak.

Gondolj bele, hogy később egy nő, és a gyerekeid felfognak rád nézni, hogy milyen nagy és erős vagy, hogy minden problémájukat megoldod egy szempillantás alatt.. Vagy lehet hogy együtt fogtok sirdogálni? Vagy te is emós vagy vagy mivan.

Utolsó félrebeszél, természetesen fontos, hogy legyenek olyan kapcsolataid, amiben a problémáidat meg tudod oldani, és ne egyedül állj a világgal szemben. Egyrészt, mert elszigetelődsz, másrészt mert már pusztán a dolgok kibeszélése is segít - mivel a szavakba öntéshez végig kell gondolnod logikusan a problémádat, foglalkozol vele, s közben a megoldás is előbukkan legtöbbször.

A társaságod meg esetleg vagy nem érzékeny azokra dolgokra, amikre te (pl. ők könnyebben kezelik), vagy gyengeségnek tartják, s úgy tesznek, mintha semmiség lenne, pedig őket is foglalkoztatja, vagy ami még tipikus, kamaszok vagytok, mindenki keresi a helyét a világban, alapvetően egymással versenyzünk, s az erősebb a túlélő - aki gyengének mutatkozik, az elbukik alapon.

Ja, és még a köztudatban az "egy férfinak nincsenek könnyei" "egy férfi, az kemény" elgondolás, ami miatt megint csak nem rogyhatnak meg és érezhetnek veled együtt. Ne az egész társaságtól várd az együttérzést, hanem attól az egy személytől, akivel négyszemközt meg tudod beszélni a problémáid.