17 éves, iskolába járó kamasz fiam "megbolondult". Már iskolába sem akar járni, csak a barátnőjével lenni aki 200 km-re lakik. Visszautasít minden tanácsot, elszökik, hogy együtt lehessenek. Hogyan lehet megoldani ezt az jövőromboló szituációt?

Valami nem stimmel a csaj szüleivel, mert nem jár iskolába, pedig ő is tanköteles. A fiammal mindezekről számtalanszor beszéltünk. Mindent tud, mindent ért, de most őt nem érdekli más, csak a lány. És azért ment hozzá hét közben, mert velem van baja, mivel úgy viselkedett a lány, hogy azt mondtam, eddig tartott a türelmem, ide nem jöhet.

Egyébként a fiamat határozottan nevelem, szépre, jóra, kötelességtudásra és szeretettel nevelem. Nem vagyunk gazdagok, de mindene megvan, ami a tanuláshoz és egy kamasz szükségleteihez kell. Jól tanult, zeneiskolába járt. Most sutty, a szemétbe dob mindent, hagyjam békén, ne szóljak bele, ő már 17 éves, azt csinál, amit akar. Elmondtam, mi lesz a következménye ennek a viselkedésnek, hogy a jövőjét most teszi tönkre, mire ő, hogy én utálom a lányt, így nem lehet vele együtt, stb. Teljesen kész van az egész család. Elváltam, az apja nem foglalkozik a dologgal, a férjemre pedig nem hallgat.

Hát igen! Talán túl jó dolga van, de tanulnia mindig is kellett. Régen nem volt ez gond, de a kamaszodás neki is nehéz és ezt figyelembe vettük. Az extrák, ahogy írtad megszűnnek, ez már biztos. Nem készítek uzsonnát,az internetet elfelejtheti, a telefont (6 után ingyenes nálunk a vez.tel.) nem használhatja. Köszönöm a segítségeteket és kérlek, drukkoljatok! Van kamasz gyereketek egyébként? Én már a fél könyvtárat kiolvastam, igaz nem vagyok pszichológus, csak egy óvónő, de a saját fiammal nem bírok. dig nagyon-nagyon szeretem és annál fájdalmasabb nincs, mint az állandó súrlódások, szigorítások, mert a hangulat így nem az igazi, de másképp nem megy már náluk. Köszi mindenkinek.

Igen, elszökik. Hétfőre beteg lett, délután elvittem az orvoshoz, aki azt mondta neki, hogy szerdán menjen vissza. Kedden, mire hazaértem, már vonaton ült, pénzt erre pedig valakitől kölcsönkért. Felhívtam, közölte, hagyjam békén és hiába szólok a rendőröknek, úgysem mondja meg, hol van. Aztán beszéltem még vele, és nagy nehezen kiszedtem belőle, hogy hová tart. Majd vasárnap jövök. Ha a rendőrséget rám küldöd, vagy megkeresel, akkor többé nem látsz...-mondta. El tudjátok képzelni, mit éreztem és a férjem is, aki 7. éve gondoskodik róla, mint nevelőapja ? Ok., nem kell szeretniük egymást, ha már egyszer elromlott a kapcsolatuk, de a férjemet gyűlöli. Meg sem tudom számolni, hogy hányszor ültünk le vele megbeszélni különböző dolgokat. És nem használ. Úgy oda van a lányért a fiam, hogy a lányra csúnyán nézni sem szabad. Amikor megkérdeztem a lánytól, hogy hogyhogy nem jár suliba még mindig, a fiam szinte kiabálva mondta, h mit faggatom? Mi közöm hozzá? Már a stílusa is ilyen "bunkó" lett.

Képzeljétek! Azóta is kutakodok a témában, hogy mit tehetnék, mint felelős szülő, mint szerető szülő. Egy ismerősöm rokona szinte szó szerint így járt és azt a tanácsot kapja, hogy a gyermekjóléti érdeklődjön.Ott pedig javasolták, hogy kérje a "Védelembe vételt". Ez azt jelenti, hogy kijelölnek egy pártfogót hivatalból és a családban nevelkedés (tehát nem javító intézet) szem előtt tartása figyelembe vételével, környezettanulmány és nevelési terv elkészítése után a gyermek, a szülők és a pártfogó folyamatos közreműködése mellett a gyermeknek be kell tartania aa tervben foglaltakat. Pl.: hogy hetente, kéthetente elmondja az iskolában történteket, a tanulmányi eredményeit az osztályfőnök közreműködésével figyelemmel kísérik, minden napjáról naplót vezet... Tehát nincs lógás, hiányzás, lébecolás. A pontos feltételeket nem tudom, mindenesetre azt a gyermeket, aki megszegi a szabályokat, figyelmeztetik, hogy javítóintézetbe fog kerülni. Hogy milyen mértékben és hányszor szeg meg bizonyos szabályokat, azt nem tudom. Nem vidám, hogy hivatalos úton kell segítséget kérnünk, ráadásul a hivatalokban sem túl diszkrétek, az iskola is megtudja, de sajnos vállalnunk kell ezt a herce-hurcát, mert szégyenszemre, de nem tudjuk ezt megoldani. Olyan mértékben elutasító és arrogáns a fiunk, mivel ő most szerelmes, hogy nem engedhetjük, hogy a szakadékba rohanjon. Drukkoljatok, hogy sikerüljön. Az a család egyébként, aki végső megoldásként ezzel a lehetőséggel élt, az ismerősöm szerint hálás a családsegítőnek,mert a gyerekük észhez tért, a tanulmányi eredménye jelentősen javult. Nyilván a döntő személyiségjegyeit nem lehet valakinek 16-17 évesen megváltoztatni, és a fránya DNS is nagy szerepet kap, de mint tudjuk ebben a korban idegenekre inkább hallgatnak. Persze a pártfogó személyiségén, hozzáállásán is sok múlik. Köszönöm a segítő hozzászólásaitokat. Az eredményt (ami később várható) megírom.