Ez tényleg csak hozzáállás kérdése? (tanulás)

Ha mindenre nem is, de sok mindenre képesek vagyunk, ha akarjuk. Engem 2 éve, mióta középiskolás vagyok próbálnak lehúzni az osztálytársaim. Szeretem őket, jófejek, jól elvagyunk, meg minden, de nem hagyom, hogy magukkal ráncigáljanak a mélybe. A legjobb barátnőmmel mi vagyunk az osztályelsők, számtalanszor hallgattam, hogy stréberek vagyunk. Első évben zavart a dolog, második évben azt mondtam, nem érdekel, mit gondolnak, nekem fontos a jövőm, ezért tanulok. Sosem ócsároltam őket, amiért nem tanulnak, némelyikkel, akik közel állnak hozzám próbáltam beszélni, hogy ez így nem lesz jó és később megbánják, de ha ők nem akarnak tanulni, én nem tudok mit tenni. Tiszteletben tartom, hogy nekik most ez így jó, és nem szólok be nekik emiatt, és ezt is elvárhatnám tőlük, de ha már bbeszólogatnak, lesz*rom őket.

Tavaly elértem odáig, hogy lett önbizalmam. Rengeteg dolgozatot írtam meg úgy kilencedikben, hogy 'úristen, nagyon elrontottam, nem tudtam semmit stb.' és mégis legalább 3-as, de inkább 4-5-ös lett a dolgozat. Tizedikben eljutottam arra a szintre, hogy éreztem, melyik dolgozat sikerült jobban, és melyik rosszabbul. Volt olyan is, hogy mondtam barátnőmnek, na igen, ez ötös lesz, és tényleg ötös lett, de azt is tudtam, ha csak hármast írtam.

Velem mondjuk alapvetően sokat fordult a világ. Másképp látom a világot, egyáltalán nem volt önbizalmam más téren sem, nem értékeltem eléggé magamat, sőt. Ezen szerencsére sikerült változtatnom és azóta minden akadályt könnyebben veszek.

SZóval szerintem, ha valakinek reális képe van saját magáról, az nagyon sok mindenre képes lehet!

16/L

Ne foglalkozz az osztálytársaiddal! Szerintem csak irigykednek és ezért rosszindulatúak. De a tanuláson nagyon sok dolog múlik. Például ezzel, hogy jól tanulsz, megalapozhatod a jövődet is. Én azt mondom, próbálj meg nem foglalkozni az osztálytársaid véleményével és igyekezz ugyanúgy tanulni, ahogy azelőtt!! Kitartás és a tanulási eredményeid meghozza a gyümölcsét!

21/N

én is most megyek nyolcadikba... :D

hatodikba sorra hoztam hazafele a szar jegyeket matekból,mert soha nem ment a százalékszámítáás(elég gagyi tanár volt,és ezért nem kell lehurrogni)....félévkor hetedikbe megküzdöttem a mateknégyesért,de úgy hogy kéthetem volt hogy hármas szintről négyesre menjek,mert a suli legszigorúbb matektanárját kaptuk meg,és az addig nyúzott mindenkit amíg meg nem tanultuk..a második félévbe egyszer volt olyan hogy megkellett tanulni jó néhány szabályt...csak én tanultam meg..mindenki egyest kapott az osztályba,csak én kaptam ötöst..onnantól megnőtt matekból az önbizalmam (köszönhető volt a geometriás résznek is)....már lassan szomorú voltam ha négyest kaptam...majd eljött az év végi témazáró..minden benn volt!..amikor osztották kifele,gondoltam hogy biztos nagyon sz*r lett,már az ájulás kerülgetett az idegességtől..és láss csodát ötös lett a tz-m!csak egy picit rontottam(még a százalékszámításom is jó lett),azt hittem hogy csak álmodok....de most nagyon ideges vagyok,mert most nyolcadikba megkapjuk a hatodikos tanárunkat!(én amikor megtudtam,bejelentettem anyukámnak hogy én hármas leszek)!szóval te csak tanulj,hidd el meglesz a gyümölcse